Pécs mellett, Cserkúton a Jakab-hegy oldalában, a Duna-Dráva Nemzeti Park Tájvédelmi Körzetében várunk Benneteket szeretettel, egyszerű erdei szállásokkal, örömteli programokkal, jó beszélgetésekkel , kiváló trénerekkel és magunk termesztette és gyűjtötte virágos, gazos erdei, mezei, kerti , helyi étkekkel. Várunk pároddal, gyermekeiddel, vagy csapatoddal, közösségeddel együtt, hogy csodálatos természeti „élményfürdőben” részesüljetek, és közben feltöltődjetek, megbékéljetek és jó együttműködési elhatározásokkal lépjetek tovább a mindennapokba.

Mi is együttműködünk családként, Mecsek Ökocsali csapatként, Mecsek Zöldútként és még sokféleképpen szerveződve, hogy jót nyújthassunk nektek. A természetet tiszteljük és sokféle kezdeményezéssel, részvétellel teszünk a fenntarthatóságáért.

bővebben

 

Dübörög, visít Szél úrfi.....

A nővérem temetésén is így volt.
A bátyám és én
2019. január 25. hajnal. A bátyám temetésének napja


duborog sivit a szel

Azt meséli anyukám,hogy nagyon fel volt háborodva 12 évesen,hogy testvére fog születni. Aztán megszülettem és anyukám trombózist kapott, nem mehettünk haza a szülőotthonból, és akkor jött, az ablak alatt kiabált: "Mutasd már meg!"...... és nagyon szeretett. Mindig nagyon szeretett.
Két meghatározó gyerekkori élményemet, hogy nemcsak Baráti szőlőhegyből áll a Világ, neki köszönhetem. Főiskolásként lehetőséget kapott, hogy nyári gyakorlatra menjen NDK-ba, nem tudom, hogyan tudta megszervezni, hogy magával vigyen. 1966? 67? 7-8 éves lehettem. Vonattal mentünk.Már Budapest is maga volt a csoda, aztán Drezda a monumentális pályaudvarával, végelláthatatlan számú vonattal, hablatyoló emberek tömegével, WC-be beszorulással, az Elba a nagy hajóval, zsilipeléssel... A kedves falusi család három hasonló korú kislánnyal, a korai savanyú eper, cseresznye,mindennek más volt az íze, a tó hideg vize.... Kommunikáció kézzel-lábbal..... Aztán pár év múlva elvitt magával Szegedre autóval, hogy haza költöztessük nővéremet. Ketten voltunk. Már majdnem hazaértünk, amikor elaludt a volánnál, a szőlőskislaki kanyarban - az autósok és utasaik rémében. Fölráztam és megúsztuk.
Sok-sok év telt el, amikor csak találkoztunk és nem találkoztunk össze. Ők nővéremmel nagyon szoros kapcsolatban voltak, mint a tejtestvérek szoktak.Ha otthon voltunk családilag, mentek egy kört a szőlőben és amikor visszajöttek,lehetett látni, hogy nagyon jól esett nekik a beszélgetés. Nagyon vágytam rá, hogy én - a "maradék", a "csitri", a "kishúg" is közelebb kerülhessek hozzájuk.
Amikor felnőttként sok mindent megértettem magamról, a családunkról, a világunkról a pszichodráma segítségével, és lett egy csomó kérdésem, kitaláltam egy olyan karácsonyi ajándékot nekik, hogy menjünk el valahova hárman 3 napra és beszélgessünk. Nem értették, azt hitték, hogy valami szektába keveredtem és be akarom őket is szervezni. Végül is egy estét és egy éjszakát eltöltöttünk egy harkányi hotelben. Feküdtünk hárman a franciaágyon és beszélgettünk. Bevettek a csapatba. Életem legszebb élménye a testvéreimmel.
........ Nővéremet egy váratlan pillanatban elvitte a Sztrók..... Anyukám hozzám került, így bátyámmal sűrűsödtek a találkozások. Sokáig a feleségét ápolta és együtt jöttek. Most én léphettem a nővérem szerepébe. Mindig talált valami indokot, hogy hátra menjünk a pajtába és kettesben is tudjunk egy picit beszélgetni. A bizalmába fogadott. Meghalt a felesége, ő pedig veserákosként továbbra is Pécsre járt ellenőrzésre, így minden alkalommal találkozhattunk. Egyre szorosabb lett a kapcsolatunk..... Eleinte évekig csak szunnyadt a rákja, aztán bedühödött és egyre markánsabban követelte az életét, a halált. Ő pedig élni szeretett volna. "Még tíz évet akarok élni!"
Kemoterápia egy tablettával, otthon, egyedül, rengeteg félelemmel. Egyre soványabban jött és alig tudott nyelni, azért mindig valahogy letuszkolta a régi otthoni ízeket, a tyukhúslevest, a kakaspörköltet, a nokedlit, az anyukánk féle kiflit, a szegfűgombát, a tótsóskát, a tojáslevest..... Ne krákogj! Ne fuldokolj! Ne pánikolj! Menj el már végre egy pszichológushoz! Nem fulladsz meg! A félelemtől nem tudsz nyelni!
Már egy ideje a kórházban küzdött, nem tudott semmit lenyelni, minden infúzióban ment. Telefonált, "-szeretlek nagyon kishúgom" - Megyek. -Ne gyere, beteg vagy, nem neked való az utazás. Pontosan meghallottam a hangjából: "Gyere, minél előbb gyere!" Esdeklés volt, nem követelés, benne volt az aggodalom is értem. Másnap már a kórházban voltam Székesfehérváron. Két órát beszélgettünk. Hulla fáradt lett, és én hullafáradt lettem. Ő: Miért váltál el?....... Én: Miért nem mersz nyelni? Azt hiszed szétnyílik a szád?.... és olyan gnóm leszel, mint amilyen kisgyerek voltál? Ő: igen.
Nyúlajkkal született, lehet farkastorokkal is. Sok-sok műtét, kórház következett, talán 5 éves volt, mire az őrületnek vége lett és nem nyílt többet szét a szája. Sok-sok küzdelem a levegőért, az ételért és az életért. Így kezdte és így végezte.
Béke veled Tesó!