Biobia

(2019.október 21. hétfő reggel)

Mi jár a fejedben?- Facebook. A tegnap és az azelőtt és a péntek este is.
Gombásztáborban jártam. Stoppal érkeztem - ami biztos visszarepített kicsit vágyakozó fiatalságomba - ahogy beléptem az erdei útra szembejött velem a fény, enyhe szellő ringatta a hulló leveleket, jól megszeretgette őket, azok szikráztak a fényben, sárgából arannyá váltak, és nagyon finoman, lágyan érkeztek elém az útra.....
.....jó emberekkel találkoztam, boldog ölelkezések, puszik, örömök, beszélgetések, séták, két nap a világ többi része, telefon nélkül a természetben és boldogságban fürdőzve.....
.... és most nehéz a döntés mivel folytassam az írást..... mert megjött az ihlet, és abbahagyni nem tudom. A ma reggellel, vagy kanyarodjak vissza a tegnapi angyalokhoz és onnan vissza a ma reggelbe.
Tegnap lemaradtam a gombásztársaktól, mert bennem volt a "nyomulás", amit időben észrevettem. Megörültem a felfedezésnek, mert én ilyet eddig mindig csak utólag tudtam megfejteni. Nem akartam nyomulni, mert a nyomulással, már annyi mindent elrontottam. Lemaradtam, és egy csodás helyre tévedtem, ahol egyszer csak az orrom előtt a szikrázó fényben a pókhálóban ringott a sárga levél. Megállított. Küzdött az elmém, még egy darabig. Szedd már ki a kódistövist a ruhádból! Nézd ott az a fa, menj oda, azon lesz késői laska, amit nagyon szeretsz! Indulj már! Indultam, megbotlottam. Indultam, megbotlottam, Ebből baj lesz! Egyedül vagy! Azt se tudod mennyi idő van! Telefonod sincs! Rád kell várniuk, itt hagynak! Hogy mész haza? És a vaddisznók is itt mocorognak! - és elkezdte gyártani az elmém az apró hazugságokat, hogyan színezzem majd ki ezt a bóklászós történet, milyen közel engedjem benne a vaddisznókat, hogy a hallgatóság elégedetten sóhajtozzon és aztán hallgathatom a hallgatóság erdei félős történeteit....... és akkor ismét az orrom elé ringott a levél a pókhálóban.
Ringatóztam vele hosszasan, aztán a megszületett békében visszaindultam.... Néhány lépés után jobbról ott volt a fa a kései laskával..... Percre pontosan visszaértem. Tudom mennyi a két óra..... és itt vége lehetne, ha nincs a ma reggel.

Fel kéne rakni a petrezselyemgomba leves receptjét, annyian kérték. Facebook. Ismerősnek jelölések. Mi van? Ismerkedés az ismerőssel a képei alapján. Igen, pont olyan az oldalunk, mint amilyenek vagyunk. Öröm.
Ránézés a "Biobia klubra" - új civil szerelmemre, Ibolya barátnőm posztja alapján, és ott újra éledt a tegnap:
"Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet." (V.A.)

Légy jó! Ne jobb, csak amennyire vagy! - így búcsúztam tegnap. Pontosan tudom, hogy milyen társra van szükségem. A megfogalmazás tovább tisztult.

(2019. október 02.)

Ülök egy elhagyott kertben és éppen D-Vitamin kollektor vagyok. Ki tudja, ezen az őszön még hányszor tehetem meg? Így aztán nem halasztom holnapra. Izgatott a kert, vissza kellett jönnöm. Véletlenül akadtam rá pár héttel ezelőtt túra közben, átcsalogatott a leomlott kerítésen a tündöklő piros alma.... ott bent fogadott a másik almafa, terítve az alja gyerekkorom finom zöld almájával- ezek az ízek hoztak vissza. Most, hogy "csak" magammal vagyok.... eddig elég jó társaságnak bizonyulok.... először célzottan az almafa fele indultam, aztán rájöttem, nem kell sietnem. Nincsenek itt turista társak, akik berzenkednek, hogy almát lopunk. Tehát tüzetesebben körülnézhetek....
.... és akkor észrevettem, hogy valami csillog a szegényes kis épület falán. Mária gyermekével.... máris törölt minden gondolatomat, amit a városból a buszon és felsétálás közben hoztam. Mit is jelent nekem Mária? (Mókus dolgozik a közelemben, szórja le a dióhéjakat - ne vond magadra a figyelmet, légyszi.) Anyukámnak mindent. Ott van a feje felett a polcon az otthonban is a nagymamájától örökölt szobor,.... amit majd én öröklök. Szép. Mit jelent nekem? Korábban rengeteg bűntudatot... a szüzességével egy olyan női mintát, ami követhetetlen.... később rengeteg dühöt az egyházam iránt, ami ezt és más álszentségeket rám rakott.... gyerekként a bűneim alatti roskadozást a misén.... aztán sok mise-mentes szabadságot.... aztán idős anyukám misére kísérését, ahol megérkezett az irdatlan düh az álszent, igencsak bűnös ismerőseimet lesütött szemmel áldozni látva..... aztán segített a szitkozódás, amíg mások áhitattal a "Hiszekegyet" mormolták, én az "anyaszentegyházra" mindenféle csúnyákat mondtam hangosan. Később olvastam, hogy Jungnak is volt ilyen sztorija..... aztán még volt alkalmam többször mérgesnek lenni olyan helyzetekben is, ahol abszolút nem lett volna ott a helye.... temetésen, esküvőn.... Sajnos abba a fura helyzetbe keveredtem, hogy az egyházam nem segítette a hitem, hanem hagytam elvenni.... Aztán egyszer csak elesettségemben megérkezett. Erről már írtam korábban.... és mára ott tartok, hogy megbékéltem Máriával. Megérett bennem a szabad nő, aki hisz a Jó Istenben, mindegy hogy hívják. Egy gyönyörű lepke szállt a papíromra. Ízlik neki a friss tinta. Írom mindezt a csodálatosan fénylő Mária alatt.....

Aztán felcihelődtem és tovaindulásomban körbebjártam a házkezdeményt, itt valamikor, jó néhány éve egy hasonszőrű férfi kezdett volna új életet ... gyönyörű kövek, installációk kővel, régi érett fadarabkákkal, folyami kagylóval, különleges formák, egyszerű "gömbölyűk" .... valamiért abbamaradt.... az öreg almafa ontja az almát.

Sztrók-on-túl  2019.09.18.

Tegnap a buszon odaültem egy ötvenes barnabőrű férfi mellé, aki olyan nyíltan tekintett előre és hívogatott bennünket, hogy üljünk mellé. Napszemüveg volt rajta, de így is átjött. Mentem hátra és először egy lány mellé akartam leülni, de aztán mégis a férfit választottam. Lehupantam, és azt mondta, hogy köszöni a bizalmat, mert manapság abból van a legkevesebb. Beszélgetést kezdeményezett velem. Furcsa volt, mert az emberek zombik a buszon és a legutolsó gondolatukban sincs benne, hogy így is telhetne ez az idő, és máris nem lenne "kidobott".
Hamar odajutottunk, hogy ő is és én is túl vagyunk egy sztrókon. Ő három éve, én egy. Mikor megkérdeztem, hogy mit dolgozik, azt mondta, hogy "még mindig álláskereső vagyok". Csőszerelő volt, a nehéz fizikai munkát nem tudja csinálni. Elvégezte a Munkaügyi Központ több átképző tanfolyamát, de sajnos eddig még sehova nem vették fel.
Én is keresem a megoldást az életem visszalévő részére. Szerencsésebb vagyok mint ő, mert közben hatvan
éves lettem és ez kétféle lehetőséget is hozott.

Azt hittem tavaly, hazajőve a kórházból, hogy dolgozom, mint régen. Jöttek is a megrendelések a kateringre, mint régen. Megszerveztem, több ember segítségére volt szükségem, mint régen. Iszonyat feszültséggel járt, és mire mindent és mindenkit kifizettem, rá kellett jönnöm, hogy ez így nem megy, nekem semmi nem marad belőle, ez így nem rentábilis. Beláttam, hogy táppénzre kell mennem. Mondta a körzeti dokim, hogy akármeddig táppénzen lehetek a sztrókkal, illetve a rokkantságimat is elindíthatjuk.... Nem, nem, nem! Én nem azért akarok harcolni, hogy rokkant legyek és orvosi rendelők várótermében töltsem az időm. Én dolgozni akarok!... és akartam, és akartam.... újra visszamentem táppénzről.... akartam és akartam és dolgoztam. Az "akarás" nagyon viszi az energiát, egy csomó feszkóval jár, még hozzá jön néhány családi megnemértés, egy szeretett családtag halála és kipukkad a lufi, és jön a depresszió... Rossz döntések sora... Újra táppénz... Terápiák... Megszületik az IGEN a VÁLTOZTATÁSra.

Eladjuk életünk művét, a romokból felépítt autentikus, békés, sokaknak örömöt adó Biobia portát. Életterünket, hajlékunkat és munkahelyünket.

Közben lelkesen kitalálom, hogy a volt Mézeskalácsházikó kulcsosházunkban, a Biobia Házikóban fogok dolgozni. Csapatot szervezek, építem a Biobia Brigádot, belelkesítem őket, aztán megint lehúz a depreszió. Megint táppénz, legalább az a havi negyven legyen.

Sikerül eladni a portát. A lányomék helyzete megoldva, visszaköltöznek Pécsre. Én hova menjek? Kinézek
Cserkúton egy szép parasztházat kerttel. Lefoglalózom.... aztán ráerősít a depresszió, rájövök, hogy ez a felújítás nekem nem fog menni egyedül.Visszamondom. Bukjuk a millió foglalót. Hova menjek? Július elejéig el kell költöznöm. Hova? Pécs? Lakáskeresés. Pécs. Uránváros... Garzont szeretnék. Cetliket dobálok be, ragasztok ki, ahol tudom, hogy garzonok vannak, ismerősöket kérek a keresésre.... Nincs... Nagyon rosszkor keresek lakást Pécsen, mindenki a külföldi egyetemistákból akar megélni és garzont vesz, hogy jó borsos áron kiadja nekik. Horror árak szutykokért is.... Egyre nő a feszültség és egyre nagyobbra hizlalom a depit is bennem. Végre találok három hirdetést a neten, amit meg is nézek.

Benézek a Hunyadi utcai udvarba, és tudom, hogy megvan, megérkeztem. Itt fogok lakni. Igen, egy garzont is vettünk hozzá. Szeretek itt lenni... Kevés rezsi, rendben. Lakásom az már van. De miből fogok élni?

Közben eljutok oda, hogy a céget meg kell szüntetni. Nem tudok céget irányítani. Egy kis egyszerű Bt-t megszüntetni is rengeteg feladat, idő és pénz. Szerencsére a könyvelőm szuper a szakmájában és csodálatos ember, mindenben segít, felír, elmagyaráz, újra elmagyaráz, figyelmeztet, ír, telefonál,irányít....
Nem maradhatok tovább táppénzen, a cégfelszámolás alatt már nem járható út... Jó, de hogy húzom ki addig, míg újra lesz pénzem? Eladom szeretett kis Citroenem. Kiszámolom, hogy ebből elleszek.

Nem regisztrálnak be munkanélkülinek. Hiába a várakozás megaláztatásai, az ott töltött temérdek idő... " majd, ha a Cégbiróság bejegyzi a megszűnést". Újabb összeomlás. Megint a már jól ismert "vigasztalhatatlan sírós kisbaba". Kiírom a dühöm,régi kedves ismerősöm jelentkezik a Facén, hogy segíthet-e. Segít, fellebbezünk és rábeszél a rokkantsági kérelemre is.... Tájékoztat, megírja, kitölti, összekészíti, lemásolja.... Elfáradok, megkérdezi haza kísérjen-e. Iszok és hazasétálok. Másnap elbuszozok a kérelemmel a "Rehab"-hoz kertvárosba.

Lehet, hogy nyugdíjelősegélyes leszek egyszer végre, vagy rokkant nyugdíjas. Aki többet ad, győzött. :) Lényeg az, hogy mindkettő mellett tudok dolgozni alkalmilag.... mert a cél, továbbra is az, hogy ami képességeim megmaradtak, azokat felhasználva tanítani, szemléletformálni tudjak, mert erre születtem. A dolgozásra....ezt tanultam meg otthon az önfenntartó parasztcsaládban.

... és most Orsit várom éppen, hogy megbeszéljük, mit is tudunk csinálni a Biobia Házikóban és a Vadonban a Jakab-hegyen. Tegnap Natival beszéltem, pénteken a könyvelőhöz megyünk, hogy tudjuk pontosan, hogyan is lesz az ő vállalkozásában az én " alkalmi munkásságom".... Balázs várja, hogy a honlapot aktualizáljuk. Új brigádtagok küldik a bemutatkozásukat, hogy őket is fel tudjuk tenni az éterbe .....

......és alig várom, hogy meghirdethessem a Biobia Klub első találkozását Pécsen.

avagy Rebarbarás nyúl brassói Pécsről

Kár, hogy csak idén találkoztunk össze. Milyen szép éveket tölthettünk volna már együtt.... lényeg, hogy már megvagyunk egymásnak. Én gondoskodok rólad, te gondoskodsz rólam. Nemcsak a citromtól, ecettől, joghurttól, tejföltől lesz kellemesen savanykás valami, hanem tőled is, ráadásul egészségesen. Egyszerre vagy mérgező és színes-ízes, mint minden szerelem. :) A mérgező leveled nem kell, annál inkább a nyeled, a szárad, az ízed. Szükségem van a roppanós rostodra, értékes flavonoidjaidra,polifenoljaidra, bár a vörösborból is szeretem. :) Nyugi, nem csábulok el, vitaminjaid, ásványi anyagaid, savaid is jól jönnek nekem. Tudod a kémia, én a savaid miatt szeretlek legjobban :)

Recept
A nyúl húsos részeit, kis csontos is lehet benne, felaprítjuk 4-5 cm-es darabkákra, besózzuk. Zsíron, szalonnán, olajon (szabad a választás)serpenyőben sütjük, a nedvében fedő alatt pároljuk, ha öregebb, időnként kis vizet is öntünk rá. Köménnyel, kis borssal, sok foghagymával fűszerezzük. Amikor már jól megpárolódott sárgarépát, pasztinákot, egy kis csicsókát karikázunk bele, majd krumplit kockázunk közé, majdnem készre sütjük, akkor beletesszük új szerelmemet és végül egy nagy csokor petrezselymet is beleaprítunk. Tálaláskor, még frissen is csókolózunk.:) Hogy szép is legyen a tányérunk és még fokozzuk a harmóniát megszórjuk százszorszéppel és vasfűvel(ne túlozzuk el, mert kicsit kesernyésen fűszeres)

Mindig visszautasítom, ha le- vagy felboszorkányoznak, de ez teccik:
"Ha létezik olyan dolog, amivel leginkább azonosítani lehet a boszorkányokat - leszámítva a seprűt, a fekete macskát és a gőtemájat - akkor az a verbéna, avagy magyaros nevén a vasfű." :) :)