Elindultam, hogy megnézzem mi a helyzet Vargányáéknál. Még alszanak, de süpped a moha, és az éjszaka is esett, úgyhogy nem lesz maradásuk bent, ki fognak jönni minálunk is. 
.... közben találkoztam egy őzikével és egy méretes erdei siklóval, szarvasbogarak repesztettek fejem mellett ezerrel, erről a szikláról pedig csak hosszas üldögélés után tudtam elindulni haza.... barátomék utcáján vitt az út, így még egy kis lakodalmi vörösbor is akadt.
Az úgy volt.... hogy egyszer csak éhes lettem a nagy-nagy kerti betakarításban, a tűző Napból is elegem lett, megkérdeztem a fűnyíró srácot, hogy enne-e velem egy rántottát... jött az igen, akkor rajta. Szalonnát pirítottam, azon hagymát, beledobtam a marok szegfűgombát - amit a fűben találtam, aztán egy marok csalánt is belevágtam, átforgattam, beletettem a felvert tojásokat, egy pici sót és akkor jött a nagy ötlet..... Egy csomó erdei mályvát levágtunk a kertben sok-sok papsajttal és virággal. Lassú lángra tettem a serpenyőt és gyorsan elszaladtam a mályvákért, leszedegettem róla egy marok papsajtot és beledobtam a tojásba. Készre sütöttem és akkor megláttam az asztalon a bazsalikomot, amit szárítani szedtem. Apróra vágtam egy részét és ezzel is megszórtam az ételt. Végül még egy marok mályva virággal is. Régen gyártottam ilyen finomságot.
Írtunk egy szakácskönyvet. Egy ökoszakácskönyvet..... és bemutattuk tegnap a cserkútiaknak és más meghívott vendégeknek, a Gyeregyalog.hu Egyesület tagjainak.... és nemcsak szóban, hanem haraphatóan is.
A szerzők: Dénes Andrea, Szakács Éva, Gayer Éva, Várnai Anna, Gonda Tibor, Nusser Éva, Bosnyák Ibolya, Sipos Zsivics Tünde és én.
Köszönöm Kátai László és Simon Gabi az esemény képeit, kölcsönvettem. Nagyon élveztem a szerzők megtalálását, a struktúra kitalálását, a sok jó recept összegyúrását, a beszélgetéseket, az izgalmakat, a határidő szorítása adta adrenalint..... és a bemutatást a közönségnek szintúgy.
Képek: Kátai László, Simon Gabi
Őrizgetem a kertemben és mindig mindenkinek osztogatom ezt a tájepret. A gyerekkorom íze. Az eper, kedves emberek nem kemény, hanem puha, grízes, szétomlik a szájban... Persze a piacon csak egy-két órát mutatna jól, nem lehetne a világ másik végébe szállítani. De régen nem is volt erre szükség. A cserkúti asszonyok a fejükön a kosárban gyalog elvitték a mai orvosi egyetemig Pécsre, és ott villamosra szálltak, azzal eljutottak a piacra és megörvendeztették a városi népeket. Mindenki várta az epret, a cukorborsót, a málnát, a zöldbabot....nem volt hűtés, fagyasztás. Volt a várakozás, a vágyakozás. A vágy mindig fokozza az örömöt. Egyszer egy pszichodráma játékban egy hölgy vágya voltam, aki évekig vágyakozott egy férfikollégája után, a férje lett és sok év távlatából is vissza tudnak ide csatolódni..... Szóval csak azt akarom mondani, hogy egy mindennapos tevékenységünkből, az evésből kihagytuk a "vágy" nevű örömforrást..... Az eper ízű eper most érik. Amikor az elsőt bekaptam a kertben, szétáradt bennem az öröm.
