Mosás Cserkúton

Galló Jolánka néni elbeszélésa alapján

Évente háromszor tartottak két napos vászonnemű mosást: tavasszal, nyáron és ősszel. Ilyenkor összeszervezkedtek az egymást segítő családok, és az asszonyok mentek egymásnak segíteni a másodnapon. Aztán, amikor ők mostak, Jolánka néni is visszasegített, mert bizony a mosás nehéz, többemberes munka volt.

cserkut mosohazElső nap a szennyest (gatyák, biklák {alsószoknyák}, lepedők, kendőruhák, szalvéták, abroszok) egy lúgzó sajtárba rakták, de nem volt mindegy, hogy hogyan. Alul az ócskább holmik, középen a szépek, fölül ócska dolgok és legfölül egy ócska lepedő, ez a hamvas. Erre került bőségesen a fahamu, amit napokon át gyűjtöttek. (Két vödörrel kellett, mosás előtt átrostálták.)
Egy üstben a szabadkéményes konyhában (beépített helye volt a kemence mellett) vizet forraltak, és ezzel többször egymás után meglocsolták a hamut. Ezt a levet aztán leengedték a sajtár alján lévő nyíláson és újra forralták az üstben. A hamvas lepedőt újra hajtogatták , majd ráöntötték a felforralt hamus lúgot és ezt ismételték 5-6 órán keresztül, másnapig bennehagyták ebben a lében a ruhát. A lúgzó sajtár nagyon ügyesen volt kitalálva, az aljában lévő lyukba egy hosszú, a sajtár magasságánál feljebb nyúló fadugó volt téve, hogy az asszonyok ezt ki tudják húzni.
Másnap egy-két segítő asszonnyal együtt a kicsavart, mosóteknőbe rakott ruhát a fejükön egyensúlyozva elvitték a mosóhelre. A teknő alá a fejükre févót tettek, ez egy textilből varrt köralakú kitömött hurka. Volt, hogy tragacson tolták el a ruhát, és még olyan is, hogy a férfi ember is besegített. Két mosóhel volt a faluban, az egyik a falukútjánál (ma: Alkotmány u.), a másik a nádas mosóhel (ma: Árpád köz, a patak túloldalán lehet megtalálni). Jolánka néni az utóbbiba járt mosni a 60-as évekig.
Reggel a gémeskút mellett fakadó vizet kövekkel a mosóházhoz terelgették, ami cseréptetős, kőépület, átfolyt rajta a víz, két palló volt keresztben és kettő hosszában lefektetve, úgy 30 centire a földtől. Két sarkában, két pult, az egyiken a szennyes ruhát, a másikon a tisztát tartották. Az egész házban víz volt, mezítláb mostak. Ősszel sajtárokat vittek le a férfiak és a sajtárokban, melegvízben álltak.
Először mindent lemostunk, aztán a ruhát mosószappannal jól átszappanoztuk, dörzsöltük, majd összefogva a pallóhoz csapkodtuk, megsúkoltuk (mosófával ütöttük), aztán a palló előtti vízben is mostuk, súkoltuk. Ebből kicsavartuk és a mosóhelbe befolyó tisztavízben öblítettük. Ketten, egymással szemben állva kicsavartuk, egyik jobbra, másik balra, mert bizony ehhez nagy erő kellett. A kicsavart ruhát a sarokpolcra tettük amíg nem végeztünk. A végén a gyöpön hagyott mosóteknőket behoztuk, belepakoltuk a ruhát és hazavittük."
Az otthon maradt gazdaasszony reggelit vitt utánuk a mosóhelre, ott reggeliztek dinsztelt káposztát és sült szalonnát. Déltájt kalácsot kaptak. Amikor hazamentek, kiteregettek, és utána ünneplős ebédet kaptak: tyúkhúslevest, főtthúst, paradicsom mártást, sült húst, kalácsot.
Amikor még vonyódott (nem teljesen száraz) volt a ruha, akkor jött a mángorlás. Az asztalra terítettünk egy vászon lepedőt, a mángorló sodrófára rátekertük a ruhát és akkor a mángorlóval simára hentergettük. Ezt már magunkban csináltuk, a segítők ebéd után hazamentek. Újra kiterítettük, teljesen szárazra szárítottuk és szépen összehajtogatva a szekrénybe raktuk.
Az alsóneműket, a nem vászonból készült ruhákat, a vánkos- és dunyhahuzatokat nem lúgozták, mosószappannal mosták, és a végén vasalták. A mosószappant mosófazékba apró darabokra vágták és ezzel a tejes lével mostak. A vasalást öntöttvas vasalóval végezték, parazsat tettek bele. Két vasaló volt, azokat váltogatták, amelyik kihűlt, újratöltötték, és a meleg sporhelten várta a sorát.
Jolánka néni gyerekkorában még házilag készítették a mosószappant. A zsiradékot forralták a lúgkővel. Deszkaládikákba ruhát tettek, ebbe öntötték az anyagot és addig benne hagyták, míg kifolyt a leve, és még lehetett szeletelni. Felszeletelték és a padlásra vitték száradni. Később ő már a disznóölésnél nyert zsiradékot (főleg bélzsír) Pécsett a szappanfőzőnél cserélte be szappanra. Lemérték és annak megfelelő mennyiséget adtak.