Kenyérsütés a régi Cserkúton

Nagyon tetszett a postaládámban talált meghívó, mellyel Szabó Zsuzsáék az „Új kenyér ünnepére" invitáltak, sajnáltam, hogy nem leszek itthon. (Bizony sajnálhatom is, ahogy hallottam!) De vajon hogyan ünnepeltek a régi cserkútiak? Hogyan sütötték a kenyeret? Fogtam magam, felkerekedtem, és nagyon jót beszélgettem Jolánka, Juliska és Rézi nénivel. Persze nemcsak a kenyérről. Mind a hárman azt mondják, hogy Cserkúton nem volt hagyománya az új kenyér megünneplésének. Nyáron inkább csak dolgoztak, a búcsú és szüreti mulatság közt még csak bál se nagyon volt, misére is Szőlősre jártak.
Galló Jolánka nénivel a kenyérsütésről beszélgettünk, náluk anyukája dolga volt ez a nehéz feladat. Egy hétre előre sütöttek kenyeret, általában 5 db 5 kg-osat az öttagú családnak. Lássuk miből is van (volt) a kenyér! Liszt, kovász, víz, só, „komlós árpagombóc".
A lisztet saját búzájukból őröltették a Pellérdi úton lévő malomban, aztán az leégett és így később Pécsre jártak a Szigeti útra (a környéken a legjobb híre a magyarszéki malomnak volt, de ott csak néhány cserkúti család őröltetett). Két részre osztott lisztesládában tartották a lisztet, egyik rekeszben a kenyér-, a másikban a nullás lisztet. Az utóbbi volt a finomabb, sütemények, tészták készítésénél használták.
A kovászhoz mindig rendelkezésre állt az előző sütéskor megmaradt kenyértészta. Amikor végeztek a kenyérsütéssel, a teknőről lekapargatták a ráragadt tésztát, szétmorzsolták és megszárították, vászonzacskóban őrizték a következő alkalomig. A kenyérsütés hajnalban a kovász elkészítésével kezdődött. A dagasztóteknő egyik végében kevés lisztet összekevertek az előző heti morzsalékkal, az előző este beáztatott komlós árpagombóccal és vízzel, majd hagyták megkelni. A „komlós árpagombóc" igencsak felkeltette az érdeklődésemet, mert sose hallottam róla korábban. Jolánka nénivel megpróbáltuk összeszedni hogyan készülhetett, de még nem igazán értettem. Juliska néni újabb részleteket tett hozzá, egy sütőipari könyvben is megnéztem, körülbelül így lehetett: a komló virágját (vagy termését) megszárították, összetörték és összekeverték malátakávéval vagy házilag készített malátával, vízzel, kiszaggatták és a pogácsákat megszárították, a padláson tárolták. Ha házilag akarunk malátát készíteni, bonyolult műveletre számítsunk! Először ki kell csíráztatni az árpát – napokig vízben kell áztatni, forgatni, cserélni a vizet – aztán hirtelen meg kell szárítani, leszedni róla a csíraleveleket és megőrölni. Jól el kell találni, meddig áztatjuk!
A liszt meg van szitálva, a kovász megkelt, jöhet a dagasztás, az egyik legnehezebb fizikai munka. A lisztet össze kell gyúrni a kovásszal és langyos sós vízzel, aztán emelgetni, püfölni. Másfél – két órát is dagasztott a gazdasszony, volt, hogy a nagyobb lányok is besegítettek. Mikor elég a dagasztás? Cserkúton azt mondják: „amikor izzad a plafon", lényeg az, hogy a tésztának el kell válni a teknőtől, a gazdaasszonyról pedig folynia kell a verítéknek. A fateknőben hagyták megkelni a tésztát, aztán „kiszakajtották". Öt szakajtóba belisztezett vászonkendőt tettek és szétosztották a tésztát, hagyták ismét megkelni.
Közben begyújtották a kemencét is, ami a sütőkonyhában volt Jolánka néniéknél, ma is megvan, így meg is nézhettem. Tüzelésre a kertben összegyűjtött hulladék fát használták: szőlővenyigét, sövény nyiradékot, ágakat. Amikor „belül fehéredett a kemence", akkor volt elég meleg (Ennek az időpontnak egybe kellett esni a megkelt kenyérével!). Kihúzták a parazsat a kurigiával (olyan mint a kézi malterkeverő) a kemence ajtó előtti padka vagy lépcső mellé. Itt begyorsultak az események, mert mindent sietve kellett csinálni, nehogy kihűljön a kemence! Hosszú botra kötözött nedves ronggyal kitörölték és bevetették a kenyeret. A gazdasszony megtámasztotta a sütőlapátot a padkán, a szakajtóból ráborította a kenyeret, vizes kézzel megpaskolta a tetejét és bedugta a kemencébe. A többi kenyeret gyorsan kézre adták neki a családtagok. Mikor minden kenyér bent volt, egy kis parazsat visszatettek a kemencébe az ajtó elé, ezt később, ahogy a „kenyér fölfogott" (színesedni kezdett), kivették. Körülbelül két órát sütötték. „Meleg munka volt."
Bia