Jó sorom volt az uram mellett

Mi a hosszú élet titka? – kérdeztem Jónás Rézi nénit hosszas beszélgetésünk és kutakodásunk (merthogy széttúrtuk a szekrényt a menyasszonyi ruhát keresendő) végén. „Olyannal kell élni az életet, akit szeretünk, jó sorom volt az uram mellett. Mindenben segíteni kell egymást. Ha nem értem rá a varrás miatt, megfőzött, elmosogatott, bevásárolt, még a ruhaanyagot is megvette nekem."
Rézi néni nem az a lány volt, aki csak úgy hagyta magát irányítani, mindig megvolt a saját akarata. A módos (55 hold föld, szőlő, nagy ház, sok állat) hercegszabari (ma: Székelyszabar) német család lányát egy szintén módos, de igencsak koros emberhez akarták hozzáadni, mikor neki már rég megvolt a választottja: Feri – a szegény cipészlegény. Esténként a leányok vitték a tejet a csarnokba (itt gyűjtötték össze a gazdáktól az aznapi tejet és szállították a városokba) és ott beszélgettek, leskelődtek a fiuk után. Itt várta Rézi is, hogy beforduljon Feri a biciklijével az utcába, és egy-két pillantást tudjon vele titokban váltani. Szerencsére mostohaapja a leány mellé állt és összekelhettek. A család megbékélt, „mert a Feri okosabb, ügyesebb volt".
Akkor még nem gondolták, milyen küszködés előtt állnak, a magyar német sors nem lesz egyszerű. Szökés az oroszországi kényszermunka elől, kitelepítés, újrakezdés... „Egy mázsa cuccal meg negyven kacsával, 5-6 tyúkkal" érkeztek Cserkútra, Karcsi bácsihoz, a rokonhoz, aki évekig bújtatta őket. Cserében a kocsmában kellett dolgozni és sokszor végignézni ahogy Karcsi bácsi ellumpolja a nehezen megkeresett javakat. Végül sikerült talpra állni, gyereket nevelni, egy kicsi házacskát venni, Ferivel (aki postás lett) boldogan élni.
Bia