Csak a szépre emlékezünk…

Beszélgetés Nyaka Laci bácsival

Amikor eldöntöttük, hogy Cserkúton szeretnénk a jövőben élni, megkerestük a polgármestert, hogy segítsen házat vagy telket találni. Lelkesen vette számba a lehetőségeket és büszkeséggel mutatta be a faluját. Mindenféle érdekes dolgok kerültek elő az íróasztalból, illetve a hivatal falain való böngészés is nagyon kedvemre volt – örömmel fedeztem fel volt hallgatóim rajzos elképzeléseit a falukép fejlesztéséről. Végül egy videofilmet is megnézhettem a faluról, ebben láttam, hallottam beszélni először Laci bácsit. Magával ragadott a személyisége és elhatároztam, ha majd itt lakok megkérdezem tőle: hogyan fér meg benne egyszerre a tekintetéből áradó huncutság, szomorúság és derű?
Többször beszélgettünk még itthon volt, most pedig a komlói szociális otthonban fogtunk neki. Nem ismert meg, azt mondja a régebbi dolgokra jobban emlékszik, „majd meglátom, hogy így van, ha én is megöregszem". De Laci bácsi még nem öreg, hiszen 1936-ban született, egész pontosan július 2-án, csütörtök reggel ¾ 9-kor. Rák. Az idei évre szóló horoszkópja szerint: „az egészségében bekövetkező javuló tendencia extra energiához juttatja"! Így legyen!
Sorjázó kérdések jönnek: kivel mi van itthon, megvan-e még ez, az, hogyan oldódott meg ez vagy az a faluban... Megvan-e még a hármas „iharfa" a Batvölgyében? „ Tudja, ott szoktam pihentetni a lovamat (utoljára Furit), mikor a fogatommal jöttem fölfele". Megnyugtatom, hogy megvan. Lassan eljutunk oda, hogy már én is kérdezhetek.
Tehetős parasztcsaládba született második fiúgyerekként. Volt vagy húsz hold földjük, lovaik (Csillag, Kese, Baba, Szida, Baján), teheneik (Cidrus, Bárány, Zsömle, Virág, Viola), disznóik. A nagypapa 1912-ben elsőként építtette téglából, acél födémszerkezettel az istállót, ami ma értékes műemléke a falunak és éppen most kap új funkciót és „új ruhát".
Iskolába nem nagyon szeretett járni, azt mondja „büdös a könyv", jobban szeretett az állatokkal foglalatoskodni. De azért a számtant szerette, mert annak volt értelme, „emberi méltóságra tanított". Például: hogyha elmegy a parasztember a vásárba, piacra, nehogy becsapják. „Olyan feladatok voltak, amiből megtanultad, hogy pillanatok alatt ki tudtad számolni, ha eladod az ökröket kilóra, mázsára, megéri-e, vagy nem." A mai polgármesteri hivatalban volt az iskola, egy tanteremben tanult akkoriban az összes osztály, egy tanítóval, körülbelül negyven gyerek. (Azokban az iskolákban meg lehetett tanulni tanulni. De jó lenne, ha ma – amikor mindenkinek egy életen át kell tanulni (ezt mondják az okosok) – ilyen iskolákba járhatnának a gyerekeink. Ma a tehetősek szerte a világban, hasonló magániskolákba íratják a gyerekeiket.) A tanító téli tanfolyamokat is tartott, itt tanult meg Laci bácsi szemezni, oltani, kosarat fonni. A kosárfonáshoz a tanító fűzfavesszőt ültetett az iskolakertbe és a mai tó környékére.
Volt néhány munkahelye, de mindig visszatért az uránhoz. Rögvest elő is kerül munkakönyve, együtt böngészgetjük. A legérdekesebb, hogy ezt a céget hányféleképpen hívták az elején. 1954-ben tizenhatodik munkásként helyezkedett el a „MASZOBAL – 2 expedíció"-nál (talán a magyar – szovjet barátságból jön a betűszó). 56-ban már úgy hívták ugyanezt a munkáltatót, hogy „Bauxitbánya vállalat" és 900 Ft fizetést adtak (nagy pénz volt!). 57-ben kapta meg igazi nevét: Pécsi Uránbánya Vállalat. Néhány évet Pesten is dolgozott a Nemzeti Lovardánál Lénárd Béla idomár segédjeként. Nagyon szívesen emlékszik ezekre az évekre. Újsághirdetés alapján keveredett oda, legényszállón lakott, bejárta a lovasbemutatókkal az országot és Európa több nevezetes városába (pl. Nyugat- Németország) is eljutott. Gyönyörű arab méneket istápolt, Monakót, Szaibot, Szerájt, Adiszt, Rádzsát... Nagyon szeretett mulatni, danolni, jó volt a társaság, sokat jártak szórakozni a Moszkva tér melletti Éden bárba.
Nagymamája hívására hazajött és újra az uránnál helyezkedett el. Kettesben éltek. Szórakozás? „Reggel egy féldecivel leöblítettem a jószágport, este munka után bementem a kocsmába egy fröccsre, kettőre. Szerettem bálba menni, nem táncolni, csak nézegelődni."
Laci bácsi, mi volt életében a legszebb dolog? „Amikor a fiam megszületett. 16-an születtek azon a napon a pécsi kórházban, mind lány született, csak nekem született fiam."
Bia