Ma legalább hét - nyolc tojás kellene hozzá, pláne ha volna Pécsett villamos. Villamos sincs és a mezőgazdasági termék is leértékelődött. Piacozni sem járnak a cserkútiak, pedig hajdanán, Újhelyi Juliska néni fiatal asszonysága idején sokan így tudták fenntartani családjukat. A háború közben és után nem volt könnyű a boldogulás, különösen a férfi nélkül maradt családokban. Juliska néninek három gyerekről kellett gondoskodni egyedül. Ma nagyon nehezen jár, fáradt lábai sokat tudnának mesélni a piacra járás nehéz terhéről.
Kora tavasszal a kukoricaföldeken kinőtt a vadsaláta, ez volt az első növény, amivel megpakolták kosaraikat és indultak a piacra. A fejükre févót tettek (karika alakú párnácska), arra a nagy füles-kosarat és gyalog egyensúlyozgattak a pécsi Búza téri piacra. Naivan megkérdeztem: miért nem mentek vonattal? „Hát azért nem, mert a vonat tíz óra körül ment, a piacozáshoz az későn van. Volt, hogy csak a Hadapród iskoláig (mai orvosi egyetem) mentünk gyalog, ott felültünk a villamosra és a piacnál szálltunk le. Négy fillér volt egy villamosjegy, két fillért kaptunk egy tojásért a piacon. Volt, hogy egymástól kölcsönkértünk és a piac után megadtuk, de sokszor gyalog mentünk végig."
Sok levendulát elhordtak a piacra, egy alkalommal kétszáz csomót, többet adtak érte, mint a nagy kosár gyümölcsért. A gyökeres rozmaringnak is jó ára volt. Szívesen vásárolták a pécsiek a cserkúti gyümölcsöt: epret, kajszit, cseresznyét, körtét, almát, szilvát, szőlőt, diót, mandulát. A saját maguk készítette túrót, tejfölt is eladták, meg voltak a fix vevők, akiknek vitték.
A háború után 270 négyszögöl epret ültettek Juliska néniék, naponta 7-8 vesszőkosárral szedtek róla. Kora reggel kirakták az utcára, Lőrincz Géza bácsi összegyűjtötte a speniter kocsijával és kis fizetségért bevitte a rácvárosi átvevőhelyre. Az eper után Jancsi hagymát vetettek és talicskán hordták át a szőlősi átvevőhelyre. Nyaranta arattak, a férfiak kaszáltak, a nők készítették a kötelet, szedték a markot (mentek a kaszás után a tűző napon, leterítettek egy kötelet, három marok búzát egybefogva összekötöttek). Otthon gondozták az állatokat, feldolgozták a terményeket, ellátták a házi munkát, gondoskodtak a gyerekekről... Nem csoda, ha a lábak ma már csak az ágytól a székig akarnak tipegni!
Bia
A honlap nem készülhetett volna el Nagy Balázs túratársam baráti segítsége nélkül, aki hallatlan türelemmel viselte a sztrókosan össze-vissza gondolkodó "megrendelő" hol így legyen, hol úgy legyen" változtatási kéréseit, a "gondolok egyet, telefonálok és azonnal szeretném"-et.
© 2023 Biobia. Minden jog fenntartva.