Biobia

Már másodízben kerestem meg Újhelyi Juliska nénit, a legidősebb cserkúti születésű lakost, hogy a régi falusi életről beszélgessünk. Jó meleg konyhában üldögélünk, a sparhelt izzik, a megtisztult ruhák száradnak. Laci fia is lelkesen kapcsolódik be a múlt felidézésébe.
Októberben, novemberben az esték és éjszakák legfontosabb eseménye a kukoricafosztás volt. Összejöttek a rokonok, szomszédok, barátok, hogy a földekről begyűjtött kukoricacsöveket kibontsák a „csumából". Dolgoztak és közben eszegettek, iszogattak és danoltak, „egész éjszaka csak úgy zengett a pajta".
Aztán megérkezett a hatalmas hó és az emberek jórészt beszorultak a házukba. Az asszonyok végezték a házimunkát, főztek, mostak. Persze mosógép még nem volt, így ez is eltartott egy darabig. Az előre beáztatott ruhát elcipelték a „mosóhelre" és ott sulykolták a forrás vizében, hogy tiszta legyen. És, hogy meg ne fagyjanak közben, a forró vizet is odacipelték, sajtárba töltötték és ebben álltak mezítláb, míg ki nem mostak. Házi „szappantot" használtak, amit vagy maguk főztek a bélzsírból, vagy a szőlősi szappanfőzőnél kaptak a leadott zsiradékért.
Esténként az asszonyok fonták a kenderből a fonalat a rokkával, persze előtte meggerebenezték, hogy a szálakkal tudjanak bánni és, hogy a „pazderja" (szemét) kihulljon belőle. Aztán az elkészült fonalból megszőtték a család számára szükséges vásznat. Varrtak, stoppoltak, a nagy nyári munkában elhalasztott dolgokat bepótolták. A férfiak fát vágtak, fejszenyelet faragtak, előkészítették az eszközöket a tavaszra, megetették az állatokat, és persze majd' minden cserkúti gazdának ott volt a pincéje, ahol mindig volt dolog és hát a szomszédok borát is meg kellett kóstolni.
Elérkezett az Ádvent ideje. Juliska néniék Szőlősre jártak templomba és iskolába. Az egész pici gyerekeket is felébresztették öt órakor, és minden reggel hat órára a nagy hóban bukdácsolva mentek a hajnali misére. Az iskolában színdarabbal készültek a Karácsonyra, Jézus születését adták elő. Juliska néni Szent Erzsébetet játszotta, Mária nagynénjét. Férje, Zakariás egy szőlősi kisfiú volt, Bence János. Máriát is szőlősi kislány játszotta, Kardos Ilonka. Az előadás karácsony másnapján volt az iskolában, érdemes volt megnézni.
Nagy családi összefogást igényelt a disznóölés. Akik tehették, vágtak disznót. Mindent feldolgoztak, hurkát és kolbászt töltöttek, szalonnát, sonkát készítettek. Nem volt hűtőláda, mindent tartósítani kellett. A hús egy részét megsütötték pecsenyének, berakták a véndölbe, felöntötték zsírral és még nyáron is tudtak kimelegíteni belőle.
Luca napján búzát ültettek egy nagyobb konzerves dobozba, gyönyörű zöld volt, ahogy kikelt, ebből tudták, hogy jó lesz a jövő évi termés.
Jöttek a betlehemesek, ormánsági szegény gyerekek. Csengővel csengettek, szép kis betlehemük volt. „Elmondták az énekeket és mindig megvendégeltük őket és hazára is adtunk nekik szalonnát, kolbászt."
Eljött a Karácsony és megjött a Jézuska. Szép fenyőfát hozott, feldíszítve szaloncukorral, házilag sütött csillag, csizma, szív formájú édességekkel. A háború idején nem lehetett szaloncukrot venni, így Juliska néni maga készítette. Palacsintasütőben olvasztotta meg a cukrot, diót, kakaót kevert bele és lapos edénybe terítette. Mielőtt „megkeménykedett" felszeletelte. A kis téglatesteket házilag bevagdosott, „bodros" selyem és ezüstpapírba csomagolta. Olyan finom lett, hogy a szomszéd ember még a Baján lakó anyukájának is vitt belőle. A fa alatt akkor is voltak ajándékok: bugyi, rékli, kardigán – „ami hiányzott a gyerekeknek". A fa alá kukoricát és szénát is tettek, ezzel etették meg másnap az állatokat. A három testvérével és a szüleivel körbe állták a fát és énekeltek. Szépen. Később felkerekedtek, üvegkalitkába gyertyát tettek és elindultak. Mindenki ezt tette a faluban. A minden irányból érkező „lámpácskák" a dombtetőn összetalálkoztak és szépen sorban haladtak Szőlősre az éjféli misére. Hazajövet jól esett a sültkolbász.
Bia