"Elmentek a rutinok"

(2018. szeptember 28.-án)

 

Elhatároztam, hogy a biobia honlapon elindítok egy "sztrók-on-túl" blogot. Ez jó lesz arra, hogy újra megtanuljak gondolatokat összefűzni és kiírjam magamból, aminek éppen szükségét érzem és közben más sztrókosoknak, vagy családtagjaiknak, barátaiknak is segíthetek megérteni példámon keresztül azt a változást, ami bennünk történik..... most nem az elején kezdem, hogy lett a sztrókom, vagy mi történt pontosan, mert egyenlőre csak keveset tudok írni, mert nagyon elfáraszt.Majd később ezekről is hallhattok.

Szeretném megérteni mitől vagyok állandóan hulla fáradt és ma is egy nagyot haladtam előre ebben a megértésben. Önismeret az új "önömmel".

Az agyamnak az a része sérült, ami a komplex gondolkodás praktikus oldalát vezérli. O.K. Mit jelent ez a gyakorlatban? Néhány hét alatt rájöttem, hogy például azt, hogy nehezen tudok írni, mert az egyik gondolat után nem jön a másik a megfelelő időben, csak késve. ... aztán nem tudok ügyet intézni, mert olyan lassan tudok a naptárban keresgélni,vagy dönteni, vagy.... a zöldségleves, ami eddig fél óra alatt készült el, most két óra is kellhet hozzá és minden feladattal, amit egy konkrét időre kell elvégezni jön a feszkó és úgy elfáradok, mint a kutya.
Beláttam, hogy így nem lehet dolgozni. Pihenésre vagyok ítélve.Lassan túl vagyok a megrendeléseken, amit sok segítséggel sikerült sikeresen lebonyolítani. Nem maradt el a Köztéren a büfé, a közgázon se, a norvégok gazvacsorája sem és az ötödikesek osztálykirándulása sem..... Ezután sok helyen a "tanítványok" keze nyomán leszek ott. Pihenőre tértem. Fél év után majd meglátom, hol és mivel tudom folytatni, ami a munkát illeti. Szerencsére menni jól tudok, fő terápiám a természetjárás lesz.

Na végre, hulla fáradtan itt vagyok annál a témánál, amiről ma írni szeretnék, hogy mit is értettem meg ma az új működésemből. Ha címet akarnék neki adni, ez lehetne: "Elmentek a rutinok"
Sokszor választom a lavórban mosdást a fürdés, zuhanyozás helyett. Megtanultam kis gyerekként. Védeni lehet vele a bőröm, idő-, energia-, víz- takarékos.
Beteszem a mosdókagylóba a lavórt, kinyitom a meleg víz csapot, amíg melegszik a víz, megmosom az arcom, aztán szoktam a nyakam, hónom alja, cicim alja, aztán leteszem a lavórt a földre, fölé guggolok és jöhet a punci, az alfelem.
Ma megmostam az arcom, letettem a lavórt,fölé guggolok. Na ez így nem jó, mert még nem ez jön a sorrendben, feszkó indul. Akkor így a guggolásban mosom meg a hónom alját plusz energia befektetéssel. Jó, de azt meg is kéne törölni, de azt így guggolásban nem igazán lehet, mert bele fog lógni a törölköző a vízbe. Nem állok föl,majd a végén, mosom az alfelem, közben csöpög a víz a felsőtestemről mindenhova.Még a végén fel is moshatok... Növekedik a feszkó. Ennyiből le is zuhanyozhattam volna.Megtörölközök, feltörlök, kicammogok a fürdőszobából.
Iszonyat elfáradtam és ez így van mindennel. Minden rutin műveletben több időre és energiára van szükség.... na és persze a lábmosás, a vége elmaradt. Mondhatjuk... és mi van akkor, egy lábmosás kimarad, nem a világ vége. Így van. Ebben például nincs veszélyes, de a tegnap esti tojásrántotta ügy ön és közveszélyes.
Az unokám kérésére tojásrántottát készítettem. A régi rutinban lezártam a gázt, amikor kész és úgy vettem le a serpenyőt. Most levettem a serpenyőt és kijöttem a konyhából, becsuktam az ajtót és kijöttem az étkezőbe, letettem az asztalra és elindultam tányért keresni a másik konyhába.Visszajöttem, mert kapásból nem találtam meg az alkalmas tányért. Az ebédlőasztalnál állva észre vettem, hogy ég a gáz a konyhában. Még jó, hogy üveges a konyhaajtó.
Olyan, mintha demens lennék.