Ma egész napos befőzésben voltunk a lányommal. Először füge lekvár készült, aztán neki ugrottunk a lecsónak. Fél napig csak szeletelgettünk: hagymát, paprikát, porcsint, zellerlevelet (a paradicsomot nem kellett, mert az nincs, a már befőzöttből öntöttünk a fazékba).... persze jó apróra, mert a cél az, hogy a befőzött eredményt kenyérre lehessen kenni, vagy legalább is rárakosgatni kiskanállal. A főzéssel jól elkísérletezgettem, végül is kétféle lett. Az egyik porcsinos, zellerleveles.... na a másikkal eljátszottam egy darabig, mert kitaláltam, hogy csatni szerű ízt szeretnék, persze nem ánizzsal, hanem zamatos turbolyával.... egészen addig, amíg bele nem tettem a turbolyát, szuper íze volt.... na mi legyen..... bele a csípőspaprikát, attól majd hasonlít..... még mindig nem jó.... apróra vágott almát bele, már sokkal jobb, de még mindig nem az igazi.... bele a mindentudó bazsalikomot.... végre ízlik, csak egy kicsit savanyú.... bele egy kis mézet..... na végre, ez finom. Hát így születik a legtöbb termék a konyhámban.