A múlt hétvégén is múltidézős feladatot kaptunk a Zsolnayban, mondjuk ott csak 100 évet kellett visszamenni, abba bőven beleférnek a nagymamám receptjei. De azért csak izgatott, hogy mit lehetne még... és lám rátaláltam Czifray István szakácskönyvére, méghozzá nem is kellett érte messzire menni. Vagy húsz éve biztos nem vettem le a polcról. Először is lenyűgöztek a leírások. Háromszor is el kellett olvasnom, mire megfejtettem. Aztán rájöttem, hogy én ilyen piskótaszerű káposztást nem fogok csinálni, a habverés nem az én műfajom, így született meg a káposztás prósza ötlete. Megfőztem a káposztát -ahogy ajánlja, ledaráltam és bele kevertem egy aludttejes prósza alapba (liszt helyett én is kenyérmorzsát használtam). Gyorsan elkóstolgatták a Zsolnayban és az is biztos, hogy nem utoljára sütöttem Szeretem a káposztás rétest, de nagy macera. Ez a prósza majdnem ugyanazt tudja.