(2018. november 26.)

 

Sztrók kedden, kender olaj-először életemben, gyerekeim segítsége sokadszor életemben, értik, hogy nem megyek kórházba,minden relaxációs módszert előveszek, amit csak tudok.....szerdán beszélek egy orvos barátommal, hogy megint volt egy enyhe sztrókom..... délután már a pszichológus-pszichiáter "barát-párosom"- mal történt beszélgetés után biztos vagyok benne, hogy pánikrohamom volt.Csütörtökön a csodálatos tudású és lelkű neurológusnő megerősíti.Kiváltom a felírt gyógyszereket, be is szedem, legalább ezen ne kelljen aggódnom, amíg tisztába jövök magammal.... a neurológusnővel való beszélgetésben annyira megkönnyebbülök, hogy mindenkinek mesélek, jövőt tervezek, mindent kitalálok, kattog az agyam ezerrel, totál kifáradok, este végre jön egy "aranydiplomás" ( a pihenés-tanulásban ezüst és aranydiplomákat oszt nekem a pszichológusom)ötletem, megnézek egy filmet -életemben először-számítógépen: Micsoda nő.... és tényleg micsoda nő, kapok benne egy mondatot,"Értékes vagy, és aki mást mond hazudik", meg bekapok egy Valeriánát -életemben először- amik átsegítenek a következő napra...Pénteken jó ébredés, kisimít a barátom, újra kattogok: ma két hete, hogy minden nap azzal kelek, azzal fekszem, hogy él-e, hal-e a bátyám, olvasok- végre újra tudok olvasni, "Aranyember" Igen ez kell nekem a csodálatos Duna leírásával, a viszontagságok túlélésével, a "Paradicsom" földi megteremtésével, kibékülök a barátnőmmel, hiába minden igyekezet, megint túlpörgök, kva szarul vagyok, lehet, hogy tényleg cukorbetegség (is)... nem, nem tudok elmenni a TeliHold túrára, még jó, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy ne én legyek a túravezető. De nem lesz akkor aranydiploma - azt mondta a pszichoembör, hogy ez pedig arany-gyanús.... Összekapom magam, beveszek egy Valeriánát és beszállok egy baráti autóba, ami elvisz Orfű-Tekeresre. Már a kocsiban alkalmazom a ma telefonon beszerzett új tudást, "tiltott beszélgetési témák listája"..... Kva jól érzem magam, torkaszakadtomból énekelek a társaimmal a dombtetőn, sok év után újra kijön belőlem a hang, bírom az iramot, a kilómétert, az éjszaka, a társaság békés, felemelő, lélektöltögető, Vali "nembeszarós-derűs" gyógyulási útja nekem is útam lesz.....Hazaérve beesek az ágyba, nem kell nyugtató, nem kattogok, hatalmasat alszom.....Szombaton belenézek a rokoni Facebook csoportba, él a bátyám.... Valamit csinálnom kell, hogy teljen az idő.... Film, az jó lesz, az bejött, na, de fogalmam sincs mi legyen" Lányom ajánlja az "Elvált nők klubját" és még zsályateát is főz mellé.... Na ez nem az én filmem volt, de legalább telt az idő és röhögtem egyet-kettőt, "Aranyemberrel" várom az unokát .....Délután a friss iskolás unokám egy cicával és a többi állatkával kijátszotta magából az iskolai feszültségét, nagyon jó szerepeket kaptam, benne voltam egy zseniális pszichodrámában, a "protagonista" pontosan tudta mi a célja ezzel a játékkal és meg is valósította, én csak elkísértem benne..... a folytatást majd máskor....... Ma hétfő este van és él a bátyám.