(2019.július 08.)

Sztrókon-túl záróírás - majdnem egy évvel a sztrók után 

Az csak részben igaz, hogy "megfogod a copfod és kirángatod magad".... Nekem elég hosszú a hajam, de ahogy rángatja magát az ember, az a hülye gödör csak mélyül és mélyül, és tocsog és cuppog benne az iszap, mert a félelem a belső hangjaim is felerősítette és félelmessé tette.
Kellenek a gödör szélén szurkolók, a családtagok, a barátok, a buszon beszélgetők, a facebookos követők..... viszont csak akkor tudnak szurkolni, ha megosztjuk velük, ami éppen bennünk, velünk zajlik - ez sokszor nehéz. Egy volt bikaerős embernek gyengének mutatkozni nem egyszerű feladat.

Kellenek a gödör szélén álló irányító tanácsadók, akik segítenek a tájékozódásban - mert nagy ott a sötét, hogy merre is tapogatózzunk, hogy meglegyen a következő jó lépés, az a kiálló kis kő, pöcök, ahova léphetünk, hogy egyszercsak feljussunk. Mi ott a gödör alján nem is gondoljuk, hogy esetleg oldalra kell lépni, nem is felfele, vagy csak egy picit lehet, vagy egy nagyot kell éppen lépni, és most akkor megint piciket, pedig fogy a türelmünk..... és most eszembe jut az agresszív kismalacos vicc :) mikor beesik a gödörbe és jön a nyuszika és azt mondja : Várj kismalac, hozok segítséget és a kismalac ráordít: Nem várok! :)

Az én irányító tanácsadóim Dr.Zánkay András pszichológus, Dr.Czirmai Ildikó pszichiáter és Ildikó javaslata alapján erre a fontos pozícióra felkért fiam voltak..... és közben megérkezett az Univerzum - a "Jó Isten" segítsége is, akinek megtanultam megköszönni és fohászkodni a jobb létért.

Szeretettel és örömmel: Bia