(2019. október 02.)

Ülök egy elhagyott kertben és éppen D-Vitamin kollektor vagyok. Ki tudja, ezen az őszön még hányszor tehetem meg? Így aztán nem halasztom holnapra. Izgatott a kert, vissza kellett jönnöm. Véletlenül akadtam rá pár héttel ezelőtt túra közben, átcsalogatott a leomlott kerítésen a tündöklő piros alma.... ott bent fogadott a másik almafa, terítve az alja gyerekkorom finom zöld almájával- ezek az ízek hoztak vissza. Most, hogy "csak" magammal vagyok.... eddig elég jó társaságnak bizonyulok.... először célzottan az almafa fele indultam, aztán rájöttem, nem kell sietnem. Nincsenek itt turista társak, akik berzenkednek, hogy almát lopunk. Tehát tüzetesebben körülnézhetek....
.... és akkor észrevettem, hogy valami csillog a szegényes kis épület falán. Mária gyermekével.... máris törölt minden gondolatomat, amit a városból a buszon és felsétálás közben hoztam. Mit is jelent nekem Mária? (Mókus dolgozik a közelemben, szórja le a dióhéjakat - ne vond magadra a figyelmet, légyszi.) Anyukámnak mindent. Ott van a feje felett a polcon az otthonban is a nagymamájától örökölt szobor,.... amit majd én öröklök. Szép. Mit jelent nekem? Korábban rengeteg bűntudatot... a szüzességével egy olyan női mintát, ami követhetetlen.... később rengeteg dühöt az egyházam iránt, ami ezt és más álszentségeket rám rakott.... gyerekként a bűneim alatti roskadozást a misén.... aztán sok mise-mentes szabadságot.... aztán idős anyukám misére kísérését, ahol megérkezett az irdatlan düh az álszent, igencsak bűnös ismerőseimet lesütött szemmel áldozni látva..... aztán segített a szitkozódás, amíg mások áhitattal a "Hiszekegyet" mormolták, én az "anyaszentegyházra" mindenféle csúnyákat mondtam hangosan. Később olvastam, hogy Jungnak is volt ilyen sztorija..... aztán még volt alkalmam többször mérgesnek lenni olyan helyzetekben is, ahol abszolút nem lett volna ott a helye.... temetésen, esküvőn.... Sajnos abba a fura helyzetbe keveredtem, hogy az egyházam nem segítette a hitem, hanem hagytam elvenni.... Aztán egyszer csak elesettségemben megérkezett. Erről már írtam korábban.... és mára ott tartok, hogy megbékéltem Máriával. Megérett bennem a szabad nő, aki hisz a Jó Istenben, mindegy hogy hívják. Egy gyönyörű lepke szállt a papíromra. Ízlik neki a friss tinta. Írom mindezt a csodálatosan fénylő Mária alatt.....

Aztán felcihelődtem és tovaindulásomban körbebjártam a házkezdeményt, itt valamikor, jó néhány éve egy hasonszőrű férfi kezdett volna új életet ... gyönyörű kövek, installációk kővel, régi érett fadarabkákkal, folyami kagylóval, különleges formák, egyszerű "gömbölyűk" .... valamiért abbamaradt.... az öreg almafa ontja az almát.