2019.10.29. reggel

Igazság-szabadság-a szépet nézd!-ne fordulj el!- a rosszat elhomályosítom.

Csak álltam. Mindenki sikoltozott. A lódarazsak csak jöttek, csak jöttek, egy "felnőtt"nőt pánikrohamba sodortak, egy másikat ősasszony ösztönök közé. Csak álltam. Csak álltam. A dobhártyámat marcangoló kiskamaszlány sikoly....és egyszercsak nem hallatszott. Nem hallatszott semmi ebből az őrületből. Csak álltam és élveztem a szabadságot.....Élveztem a megkönnyebbülést.... a semmit és mindent, az egész univerzumot.... egyszerűen azt, hogy jó, jó, jó, jó, jó.... Nincs félelem, nincs aggódás, csak a jó van. Csak a sima van. Csak a lágy van. Csak a puha van.... aztán beszűrődtek a hangok az "ecset sörtéi közt" és megint távolodtak, és megint a béke, aztán jöttek-jöttek a megfogható világ hangjai... hányan lehetünk allergiásak? ki kell jutni az erdőből!a legrövidebb úton! Nem hiszik el, hogy az nem arra van, amerre jöttünk... mindegy mennyünk gyorsan! még gyorsabban!... kórházba mindenkivel!
........A kórházi ágyon elment minden, ami e világhoz köt, a mozgás, a beszéd, és jött a forróság,rázkódás, döcögés,a rázás tűrése, a vacogás, a didergés... a hideg és meleg váltakozása a jobb oldalon. A baloldalon a semmi-minden nyugalma, a jobbon a fájdalom..... és egy varázsütésre mindenhol a semmi-minden. Béke, nyugalom, csak a levés időtlenségéből eszmélés reggel.

"Meddig tartott?" "Meddig tartott?" Meddig tartott? Meddig tartott a baloldali.......? Meddig tartott? Szerencsére az atomjai még tartanak.

Zseniális film. Köszönöm, hogy láthattam az este. Fülembe csenget egy mondatot, amit a közelmúltban idézett egy barátom. Traumái mindenkinek vannak és mindenki őseinek és azok őseinek.
.... Felülemelkedtem. Felnőtt vagyok.