sztrók-on-túl 3 évvel

Egy kedves ismerős fontos élet-eseményére szeretne tőlem ökobüfét. Kértem egy napot, hogy eldönthessem. Először is dédi-szitter kell. Lett. Nem, nem tudom egyedül megcsinálni. Orsi? Már elígérkezett az Ő dédijét orvoshoz vinni. Éva a bátyját ápolja, nem hívhatom. Mónika? Ha hazaér, megnézi a naptárját. Igen, ráér….. Igent mondok az ökobüfére….. Szokásos első éjszaka, majd első nap a „Hülye vagy édeslányom” gondolatokkal….. Árajánlatot kéne csinálni, végig kéne gondolni mi is van most szezonálisan, mi van a kamrában, mit tudok Pécsen venni, ami helyi, mert a régi lelőhelyeimet nem tudom jogosítvány nélkül felkeresni, mit találok a természetben…. elmegyek kirándulni, érik a berkenye, kökény, galagonya, van még porcsin, zsenge csalán, szép friss kerekrepkény hajtások, virágzó százszorszép, mályva…. O.K., de hogyan lesz ezzel az aggyal árajánlat? Pedig ha azt meg tudom írni, akkor el tudom kezdeni szervezni…. a laptopom nem működik, pedig, ha találnék egy régit, el tudnék indulni…. ezen az új laptopon más a word, egyáltalán hol kell egy új dokumentumnak nekiállni?.... Ha egy régit tudnék idetenni, nem kéne új, hanem abban lehetne dolgozni… Fölhívjam a számítógépes barátomat? Hátha még levarázsolható a laptopomról, ami rajta van?.... és, ha nincs is itthon?.... Balázs is lehet, hogy le tudná szedni…. és ez a varázs-gondolat, mert eszembe juttatja, hogy februárban csinált egy mentést a gépemről… Ó, de mire?..... Kütyükeresés ezerrel. Megvan! Össze is tudom dugni az új laptoppal….. Jaj, de hol, hogyan tudom előhívni? Ez is másképp van ezen a gépen… Találok egy árajánlatok mappát, szerencsére dátum szerint rendezi, így rájövök hogy melyik lehet őszi ajánlat…. Ez mégsem jó alapnak, ez sem, ez sem, na ez lesz a jó, mert ezen Biobia fejléc is van…. Igen ám, de szövegdobozok vannak, jaj ne, mit csináljak velük ….. Egy nap alatt megszületik a vállalható ajánlat…. Késő este elküldöm…. Éppen szállnék ki a levelezésből, mikor látom, hogy új e-mail érkezett, az a bizonyos „sajnáljuk, nem tudjuk kézbesíteni” Miért? Miért? Miért? Kibogozom: nem jó az e-mail cím. Újra nézem a papírom, de hát ezt mondta a telefonban a megrendelő. Tegnap mondta, ennek jónak kell lenni…… Még egyszer végig olvasom a „sajnálkozó levelet”, meg még egyszer utoljára és feladom….. és akkor látom, hogy nem gmail.com-ot írtam, hanem gmail.hu-t…. Megtalálom a levelet az elküldöttek közt, de hogyan tudnám ezt a jó címre? Ja! Továbbítás….. Megkapja, örül neki.
O.K. És hogy leszek mindennel kész? Van egy hét. Listákat készítek, melyik nap mit kell csinálni, telefonálgatok, Kata porcsint hoz a kertjéből, Marika mákos pitét süt, másik Marika berkenyét és fügét hoz, úgyis jön Pécsre, Orsi bevásárol velem a Vásárcsarnokban és fuvaroz….. Nem elég Mónika, mégiscsak meg kell próbálni Évát, hátha el tud jönni… Eltud!..... Ahhoz, hogy a régi büfék hangulata legyen, kellenek dolgok a tálaláshoz a Mézeskalács házikóból a Jakab-hegyről – Zoli elhozza, mindent elmosogatok….. Listát készítek Mónikának, Évának mivel segítsenek be, Éva kencét hoz, salátákat, zsemléket, mindenféle természetes és kerti gyümölcsöt, meg még ezer dolgot , asztalterítőket vasalva, tálaló eszközöket….Mónika almás sütit, pogácsát, gyümölcsöket, mindenféle gaz-zöldfűszert felaprítva a leveshez, meg a többit, amit még kértem…
Jaj, de hogy fogunk ennyi mindent bepakolni mi nők? Kell egy erős segítség. Egy férfi…. Zoli el tudnál jönni? Eltudna.
Feladatlistám van mit kell feltétlen csütörtökön megcsinálnom, mit péntek hajnaltól 11-ig, hogy minden friss legyen. Leves, kencék, kenyérsütés, húsok sütése, kolbász, sajt aprítás, saláta-öntetek, csomagolás, százszorszép-szedés – még jó, hogy időben megjön Szilvi a dédi-szitter és a virágot már ő szedi, mossa.
Kész vagyok 11-re. Mónika pontosan érkezik. A házunkban lakó fiatalember éppen kifele menne az ajtón, így be tudjuk vonni a cipekedésbe…. Zoli vár bennünket az Egyetem bejáratánál, megvan beszélve, hogy leparkolhatunk, Éva is pontosan érkezik, a biztonságiak segjtőkészek…. Becipekedünk, megkérem Zolit, hogy maradjon termet átrendezni segíteni is…. Marad….. Lassan beindulunk, kitaláljuk, mi hogy legyen, terítő az asztalon…. Zoli tudnál még maradni? Tudna….. és adagolja a levest, a salátát, rendezi az asztalon, csinálja amilyen feladatot kap, a lányok is zsenik….. és szerencsére a védés is elhúzódik, így van idő egy picit díszítgetni is…… és mire bejönnek, megszületik a sokkezes csoda az asztalon.
Elégedettek, örülnek, tetszik nekik…. egy budapesti fiatalember többször elmondja, hogy Ő ilyet még soha nem látott és nem evett, pedig keresi a helyi terméket, de sokszor csak gagyi sajtba fut bele….. a szintén fővárosi hölgy el van ájulva a bigyó ízétől, egy másik hölgy nem bír betelni Éva cukormentes birsalma sajtjával, van akinek a füstölt sajt a csúcs, van akinek a foghagymás oldalas, van aki a dédijének is pakol Mónika pogácsájából, bejön nekik a baracklekváros céklasaláta és a kapros cukkini is – bár, mint kiderül azt hitték uborkát esznek….. és van olyan híres embör a teremben, aki négy bögre zeller levest eszik gaz-metéltekkel fűszerezve….. és a résztvevő vendégek zöme most eszik életében először házi berkenyét….. és gondolom az otthoni morzsapartin még többeket megörvendeztettek a házi ízekkel…….
Mónika cuccol haza, az autóban végig a vádliim maszírozom.
Köszönöm minden segítőmnek, hogy ilyen szépen búcsúzhattam el az öko-kateringtől is. Ha valaki még egy évvel ezelőtt is azt mondja, hogy én még képes leszek erre, biztosan nem hittem volna. Jó, hogy igent mondtam és meg tudtam csinálni. Adott egy keretet ennek a tevékenységnek, nem a sztrók vágta el.