Biobia

.... és most nem a TÖK jár a fejemben, ahol ez a fotó készült rólam.

 

Hanem az egész augusztus a rengeteg történésével A hála jár a fejemben. Hála magamnak, mindenkinek és mindennek, a mindenségnek, az iIstennek- akármi, akárki is legyen..... Hazaérkeztem egy bensőséges-intim több napos pszichodráma együttlétről... rengeteg minden volt ebben az augusztusban, óriási sikerélmények, vastapsok, ölelések, helyemen vagyok-érzések, jó felnőtt beszélgetések gyerekeimmel, barátnőkkel, barátokkal, gazdag unokás élmények, jó találkozások évek óta nem látott emberekkel..... de mindig a legutolsó meghatározó élményhez tudok kapcsolódni, mikor írni kezdek. Tegnap az egyik csoporttársam "tüdő- fájdalomnak" választott a protagonista játékában. Szabadkozott előre, hogy ne haragudj Bia. Elvállalod? El. Tudtam, hogy meg tudom csinálni.... és megtudtam.... és olyan sikolyos megrázó üvöltés szakadt ki a mellkasát nyomó kezem alatt, hogy bele-földrengett az egész világunk...... aztán a protagonista játék további részében kiderült, hogy milyen víziói vannak a "Gonoszról" nemcsak ebben a helyzetben gyötri a halál-félelem, a Gonosz, hanem sokszor rettegésben tartja, amikor valami újat, valami mást próbálna ki, tenne a békésebb, jobb életéért. Nem lehet tőle szabadulni, nem lehet elküldeni, újra és újra megjelenik.....

Olyan katarzist éltem át a játék alatt, amilyet már régen nem.... és egy olyan megértést hozott anyukámmal kapcsolatban, ami még hiányzott.

Nem tudtam megtapasztalni sajnos, hogy anyukám szeret, mert ez nem tudott átjönni. Sokat foglalkoztam ezzel, bogoztam, mik voltak az akadályok, egy csomó mindent megértettem, mi minek a következménye és ebben a csomagban benne volt a "halál-félelme" is. Nekem nincs halálfélelmem. Valamit nyilván gondoltam róla, hogy az egy rendkívül erős negatív visszahúzó erő és ott van a hisztiiben, a pánikrohamokban, a gonoszkodásokban......

Húúúúú ,de hogy ez egy ekkora rettenet legyen ott belül, és hogy folyamatosan attól kelljen félnem, hogy most csinálok valamit az veszélyes lesz-e, vagy nem?.... mert jön a Gonosz és elmegy a biztonságom, és elvisz...... és pokolra kerülök, vagy tisztítótűzbe.... Huhhhh...... amikor a nővérem hirtelen meghalt, onnantól anyukám minden nap rózsafűzérezett, hogy kikerülhessen a tisztítótűzből, mert rosszaságokat csinált. Az én csodálatos okos, közösséget szervező, minden elesettet felkaroló, jót akaró, tanító nővérem nem kerülhet a Menyországba? Micsoda dogma? .... és ez folyamatosan ott rombolt anyukámban..... Húúúúhhhhh hogyan lehetett így élni 97 évet?

Eddig mindig csak azt tudtam mondani, hogy elfogadom anyukámat, lehet, hogy majd eztán ki tudom mondani a "szeretem"-et.

Augusztus 31. van. Augusztusban születtem, augusztusban töltöttem csecsemőként a rács mögött 6 hetet a szülőotthonban, augusztusban könnyek közt házasodtam, augusztusban hoztam döntést 25 év után, hogy elválok, augusztusban sokszor kerültem padlóra és sokszor vágtam el egy ollóval azt, amiben addig voltam, amit addig dolgoztam, sok augusztust a depressziós betegségem alsó hullámában töltöttem kimerültségben, 7 éve augusztusban a sztrók kivett a "normál-életből" néhány évre, tavaly augusztus volt az első, amikor nagyon tudatos odafigyeléssel nem érkeztem meg a padlóra..... és most így augusztus végén és egész augusztusban jól és békében vagyok sokszor örömben, időnként szomorúságban, és időnként a magányommal és merevségemmel találkozva, de nem bír lehúzni a padlóra. Köszönöm Tibor Rafa-Gyovai hogy mindig az örömömet, a békémet fotózod le a P-AGE Tudatos Öregedés Pécs Klubban. Nagyon jó ezzel az arcommal találkozni.