Ülünk a konyhában…. a gázkonvektor és a sütő is önti ránk a meleget, mintha a sparhelt mellett ülnénk. Úritök sül éppen. Megittuk a teánkat a friss erdei gyümölcsökből, megettük az ebédünket az erdei gombából, csicseriborsóból, nokedliból…. Kel a kenyértészta….. Mit is csináljunk a várakozásban?..... Társasozzunk! ….. De mit? Kipróbálunk ezt-azt…. Malmod van? Nem találom…… Rajzol egyet, előkerülnek a gombok a varrósdobozból…… Sokáig tart a meccs, nem én nyerek. 
….. Egyre inkább beszippant a konyha….. Minden telet ott töltöttünk gyerekkoromban….. Amíg nem tudtam diót pucolni, addig Pali papa volt a fő játszótársam….. Rengeteget kártyáztunk, malmoztunk, vagy fejtörőztünk, vagy „csak” füleltem a történeteit….. Mindenki unta, leállította, én szerettem hallgatni. Szerettem, ha megmutogatta a fején, hogy „itt ment be a golyó, itt jött ki”, én meg végig tapogattam a forradásokat és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ez hogyan lehetett?.... Ő a vicces pozitív szereplő a családomból. Ő már megállhat, mesélhet. Anyukám meg apukám dolgoznak ezerrel, mindig van valami teendő, a testvéreim messzi városokban tanulnak, a nyáron kívül, talán, ha egyszer hazautaznak….. Szóval megcsapott a régi konyha melege és a vendégem pont olyan korú, mint a nagypapám volt akkoriban…. nincs nagypapája, anyukája, apukája, testvére….. árvasága van…… A háború (a második, nagypapám az elsőből érintett mint katona) után budapesti intézetekben „nevelődik”. A kiskamasz a barátaival zseniális csapattá forr és ha valami jót akarnak maguknak, azért minden csibészséget, meg persze nem csibészséget, munkát is ki kell találniuk, hogy pénzhez jussanak, mert az egyetlen szórakozási lehetőség a mozi. Múltkor azt mesélte el, hogy volt egy cipősdoboznyi „kamrája”, amiben gyűjtötte a madzagdarabokat, az egész aprókat is. Karácsony előtt kiment a piacra és összekötötte vele a fenyőfákat, hogy föl tudjanak vele szállni a villamosra a friss fenyő-tulajdonosok. 2 Ft –ot kóstált egy kötözés, úgy hogy ebben az esetben a mozi sima-ügy, mert az is ennyi….. Ma már a csibészségek világába jutottunk, mert nincs mindig ugye Karácsony …. Úgy mesél, hogy magam előtt látom a filmet, dettó mint nagyapám….. Sörgyáras történet jön, mint munka…. Elképzelem, hogy mit is dolgozhatott a sörgyárban, hogy talán üveget mostak?... vagy elég erősek voltak a ládapakoláshoz?.... Az volt a baj, hogy messze volt a sörgyár….. Ők budai intézetben éltek, a Sörgyár meg ugye Kőbányán van….. De csak éjszaka lehet dolgozni, korán hajnalban még csak el lehet villamosozni, de este nem….. belekeveredünk a villamosozás rejtelmeibe, hogyan kell az ütközőn utazni és minden állomásnál leugrani és hátrább menni, hogy a kalauz ne szúrja ki őket, és aztán ha elindult a villamos, futni és felpattanni az ütközőre…. Lassan elérünk Kőbányára és ismét kiderül, hogy mennyire fontos a madzagokat gyűjteni. Most ugyanis hurkot fogunk készíteni belőle. Be kell szappanozzuk a madzagot, akkor lesz elég kemény. Rákötjük egy botra és a Sörgyár kerítésén átnyúlunk és kipecázzuk a ládából a sörösüveget….. Közbe kell kérdezzek: …. és kinek tudtátok eladni a sört? Nem sört, üres sörösüveget halásztunk ki, és azt újra visszaváltottuk. Meglepődök. Végig vártam a munkát. „Hát ez óriási munka volt, pénzszerzés a mozira.” Nem féltetek?... és mi volt az Otthonban, ha nem találtak benneteket?.... „hát visszamentünk. Nem volt lejjebb.”….. Végig dolgozta az életét….. ahogy dagasztottam, megbeszéltük, hogy negyven literes volt a dagasztója, ami azt jelenti, hogy este 6 és 9 közt 160 pizza talált gazdára 21 féle feltéttel – amikor azt találta ki, hogy pizzériát nyit a svéd tengerparton……. mert ő azt olaszban megszerette és gondolta, hogy a svédeknek is fog ízleni….. Nem nagyon hittek neki, hogy tud pizzát csinálni…… De kinyitotta az üzletet és tudott. Mindent meg lehet tanulni, ha eléggé akarja az ember.