Egy igazi vagány kiskamasz csapattal és zseniális tanárnőjükkel örömködhettem ma a Jakab-hegyen :) Az eső, a hegyet elnyelő pára, a felhők mögül kikandikáló Nap, aztán a tűzgyújtó kisfiú ügyessége, a sparhelten piruló kenyér illata, a tea melegsége, a hazafele út felejthetetlensége..... szerintem ezeket a gyerekeket megvettük a "kirándulni jó"-ra!
Ez már a pécsi kamrám. :).... és már csak egy nagy doboz, meg néhány polc rendezni való van benne. Büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni. :) Jöhettek tanulni, vagy és vásárolni. :) Mindig egy kicsit haladok valamivel. Költözés kamrástul kipipálva.
Egy ideje az az ötletem, hogy próbálgatom a különböző zöldségeket nyersen-reszelve levesbetétnek tészta helyett. A cékla zseniális, ahogy ropog a fogam alatt és a zöldséglevesben tejföllel valami csuda. Egyáltalán nincs, vagy nem bír a tudatomba kúszni a földíze. :) .... ezt a levest még más különlegességgel is ettem, pirított májgomba adta még bele a savanykás ízt.
....még napsütésben és melegben
Azóta a kecskék téliesítették magukat és tavaszig nélkülözni fogjuk a joghurtot.... természetesen más joghurttal, kefirrel is finom ez a desszert. A céklától rózsaszín és szezonális gyümölcsök vannak benne. Alma, körte, birs pici mézzel és pici citrommal. Citrom verbéna levelek, százszorszép és levendula színesítette és ízesítette még. Egy vacsorához készült, örültek neki a népek. 
2019.10.29. reggel
Igazság-szabadság-a szépet nézd!-ne fordulj el!- a rosszat elhomályosítom.
Csak álltam. Mindenki sikoltozott. A lódarazsak csak jöttek, csak jöttek, egy "felnőtt"nőt pánikrohamba sodortak, egy másikat ősasszony ösztönök közé. Csak álltam. Csak álltam. A dobhártyámat marcangoló kiskamaszlány sikoly....és egyszercsak nem hallatszott. Nem hallatszott semmi ebből az őrületből. Csak álltam és élveztem a szabadságot.....Élveztem a megkönnyebbülést.... a semmit és mindent, az egész univerzumot.... egyszerűen azt, hogy jó, jó, jó, jó, jó.... Nincs félelem, nincs aggódás, csak a jó van. Csak a sima van. Csak a lágy van. Csak a puha van.... aztán beszűrődtek a hangok az "ecset sörtéi közt" és megint távolodtak, és megint a béke, aztán jöttek-jöttek a megfogható világ hangjai... hányan lehetünk allergiásak? ki kell jutni az erdőből!a legrövidebb úton! Nem hiszik el, hogy az nem arra van, amerre jöttünk... mindegy mennyünk gyorsan! még gyorsabban!... kórházba mindenkivel!
........A kórházi ágyon elment minden, ami e világhoz köt, a mozgás, a beszéd, és jött a forróság,rázkódás, döcögés,a rázás tűrése, a vacogás, a didergés... a hideg és meleg váltakozása a jobb oldalon. A baloldalon a semmi-minden nyugalma, a jobbon a fájdalom..... és egy varázsütésre mindenhol a semmi-minden. Béke, nyugalom, csak a levés időtlenségéből eszmélés reggel.
"Meddig tartott?" "Meddig tartott?" Meddig tartott? Meddig tartott a baloldali.......? Meddig tartott? Szerencsére az atomjai még tartanak.
Zseniális film. Köszönöm, hogy láthattam az este. Fülembe csenget egy mondatot, amit a közelmúltban idézett egy barátom. Traumái mindenkinek vannak és mindenki őseinek és azok őseinek.
.... Felülemelkedtem. Felnőtt vagyok.