Biobia

2020. június 14.

Jó, hogy megint találtam valamit, amiben használhatom a kreativitásom és segíthetek. Van, aki a hatalmas dühével érkezik, és miután széttör egy ágas-bogas fagyöngy csonkot, megnyugodva mesél. Van, aki csak tanácsot szeretne, de azt a hegyet megmászva a csúcson, van aki, a gyász nehéz batyujából rakosgatja le a köveket az erdő nyugalmában…….
T. Csilla keresi a nőiségét
Szeretne egyszer eljutni az állandóan aggyal kontroláltból az érzelmeit szabadon engedő, kifejezni tudó nőhöz. Minden hajnalban hőhullámmal ébred, magas a vérnyomása, nem akar gyógyszerszedő lenni. Az elmúlt tíz évben nehéz élethelyzetekben vett már részt terápiában, egyéniben és csoportos pszichodrámán is.
Nagyon okos, pontosan tudja mit akar. Pszichodrámát, de csak négyszemközt, ami legyen felszabadító, mert két elolvasott könyv alapján hetek óta agyal. Először csak beszélni akar, el is kezdi mesélni a megfejtéseket, amire jutott. Tudja, hogy az ő elakadása a benne élő kislányhoz köthető, akit senki nem véd meg a családban a hazug helyzetben, amibe belekényszerítik. Úgy kezd el mesélni, mint aki igazából az egész darabot kitalálta ( és ha hagyom, végig is fogja rendezni és nem lesznek érzelmek, csak agy, ebben a mi együtt töltött időnkben is. )
….szerencsére sok jó pszichodrámás sajátélményem van két zseniális tanítómesteremtől, Andrástól és Maxtől. Rengeteg műhelyen vettem részt, ami „train the trainers” típusú volt és módszertanosként (tanításmódszertannal foglalkoztam annak idején) rendkívül élveztem a „hogyan” kivesézését…. szóval beugrott, hogy egyszer csak meg kell ragadnom egy jó pillanatot, amiben akcióba lendülhetünk…

Megkértem, hogy rakjon ki egy képet a kislány Csilláról és családjáról. Megkérdeztem, hogy a mellettünk lévő rongyokból a szürkét vagy a pirosat választja alapnak. „- A pirosat azt biztos nem!” – jött azonnal a válasz és belendült, igazgatta a virágos szürke rongyot és el kezdte keresgélni a szereplőket és piszok gyorsan megszületett a kép: Ő a kép egyik sarkában a FAKOCKA –gyönyörű természetes farajzolattal felfele, a lefordított oldalán egy szép bíbor festékcsíkkal. Anyukája a kép másik sarkában –szintén egyedül, a nehéz vöröshomokKŐ henger. A kép majdnem felét uraló csillogó FÉMTÁLCA az apa szeretője, a kopott fehér MERŐKANÁL az apa anyukája- a nagymama, a fém EVŐKANÁL Csilla nővére, és az öblös FAKANÁL az apa….
Nagyon nagyra tartom a szociometriát, jó, hogy Moreno feltalálta nekünk. Sokszor használom különféle helyzetekben –emberekből is, tárgyakból is, rajzban is…. jó kirakni egy kapcsolatrendszert. Ez a vizualizálás új nézőpontokat kínál a játékosnak/résztvevőnek/kliensnek , és a vezetőt –engem pedig segít a tájékozódásban, megismerésben.
Minden szereplő (TÁRGY) „szájába” adtunk egy mondatot, amit Csilla fogalmazott meg. Egyenként, majd gyors egymásutánban mondtam ki a szereplők mondatait többször, miközben Csilla annyira belekerült a sztoriba, hogy csak bámulta a képet és előkerült az első zsebkendő. Kimondta a benne megjelent gondolatokat az univerzumnak, majd visszatért a bámuláshoz, a szeme a tálcás kompánián járt, ezért csináltam egy interjút az apa szeretőjével…. további érzelmek, zsebkendő, és megnyugvás, visszatért a kép szemléléséhez. Itt nem feszít harag. Megkértem, hogy válassza ki azt a szereplőt, amelyikkel leginkább kapcsolatban van itt és most és a legnehezebb. Az anyukáját választotta, a Követ.
Ezen a szálon mentünk tovább és a 2.kép az „Apától kapott pörgős csuda-ruha” című lett 12 éves korából –anyukája dühkitörésével és a nem neki szóló harag rápakolásával. Itt anyukája még mindig kőszikla, Ő a fa-háromszög alapú test. Erről eszembe jutott „A hiányzó rész”-Shel Silverstein grafikája (The Missing Piece)…… Megcsináltuk a mai képet az anyukájával. (3.kép) Az anyukájával és Csilla egyik gyerekével az anyuka konyhájában vannak. Csilla piros alapon a félkör alaprajzú fahasáb a kis kék dísszel, a gyereke mellette, az asztal a tölgylevél, szemben kockás konyharuhán a fa-téglatest az anyukája. Beszélgetnek, szerepcserékkel mentünk előre…. lassan…. Csillának lassan, Ő pörgős és gyorsan szeretne megoldásokat. Nem születik meg a szájából az a mondat, ami fordulatot jelentene a beszélgetésben. Nincsenek a készletében olyan „én-üzenetek”, amire az anyukája valami mást, valami újat tudna válaszolni……. és akkor behoztam Kis Jolánt –aki megérintette a vállát és ajánlott egy mondatot válaszul Csilla anyukájának, aztán Nagy Pista is megérintette a vállát egy újabb tanáccsal, de erre már nem volt szükség, mert azonnal Jolán verzióját választotta….. és újra jöttek a könnyek és a beszélgetés anyukájával, ami elvezetett a megkönnyebbüléshez.
Megkértem, hogy járja körbe a képeket és mondjon egy monológot. Én dupláztam (ezt elég jól tudok 😀), és amikor lehajolt megérinteni a kis háromszöget, akkor én felerősítve a mozdulatát jól megsimogattam a háromszögecskét…. könnyek és kívánság: „Szeretném megölelni”. Megölelte a kislány-Csillát (én voltam a segédénje), megszeretgette… könnyek, utolsó fújások és megálltunk.
Leültünk és elmeséltem egy idepasszoló részletet a saját kiskamaszságomból, és a gyerekeimmel megélt történésekből és adtam egy falat visszajelzést a 12 éves kislány szerepemből.
Csilla nagy ölelésekkel búcsúzott és elment. Nagy öröm van bennem. ❤️❤️❤️ Nekem is nagyon nehéz volt felnövesztenem az éretlenül, korán felnőttnek kezelt kislányt. …. Ahogy távolodott a „tulipános házikótól” még visszakiabálta: „Ha leírod, a Kis Jolán feltétlen legyen benne, az volt a fordulópont, az az érintés a vállamon. Az érintés.” ❤️

A második kép segít megfejteni. 😀:)
Minden nap nyomába eredek a gombáknak és minden nap találok valamit.... és imádkozom a még több esőért és melegért, hogy végre ne csak egy- két galambgombával, egyetlen párduc galóca (végre!-nem bírtam lefotózni) bébivel, és egy leendő bűzbomba bébivel találkozzak, hanem vargányáék is kezdjék kitornászni magukat. A galambgombák rendesen megdolgoztak a növekedésért, van amelyikük mohát, van amelyikük avart egyensúlyozott a kalapján..... és, ha sok a párduc, jön vargánya koma is. Párducok elő! 😀

Iszonyat kinyúvadva a várostól, és a saját hülyeségemtől indultam vissza Cserkútra ebéd után. A várossal az a baj, hogy felveszem a ritmusát és az nekem nem megy. A plusz hülyeség pedig az, hogy elfelejtettem, hogy tavaly kiütöttem magam egy marok meggyel, és most megettem egy kistál mézédes májusi cseresznyét..... Attól, hogy nincs semmi bajom, még érdemes minden pillanatban tudnom, hogy cukorbeteg vagyok. A körültekintő étrend, az azonnal felszívódók kerülése nálam kulcs. Csak van, amikor elhagyom a kulcsot. 😁... Na ez történt. :😁... A sok izzadás, hőhullám, pisilés elvitte az erőm. A barátnőmhöz érkezve leszórtam a csomagjaim és fogtam a kosaram, hogy elmegyek az erdőbe, hátha jobban leszek.... és majd csak utána mászom meg a hegyet, hogy hazaérjek...... és a patakmederben egy kis szigetecskén egyszer csak egy pontnyi fényben megláttam ezt a világosbarnát.... biztos egy frissen letört ágvég.... nem, nem lehet gomba..... ekkora gomba nincs a világon... pláne nem itt, ahol még igencsak alszanak, csak elvétve lehet találni egy-egy liliputit...... szóval a lényeg, azonnal meggyógyultam. 😁 Köszönet Marikának, Lacinak és Raulnak a dokumentálást, Marikáéknak a szép gombavacsorás estét.

2020.05.12.

Ajándékutalvány lehet belőle

Pongrác esőt is, szelet is, hideget is hozott, meg mindenféle kavarodást az időjárásban. Reggel fázósan, de még meleg takaró alatt sudokuztam, aztán a gyomrom azt mondta „Ide a reggelit!”…… kitisztult valamelyest, nem esett és előkúszott egy „kell”, egy „muszály”. Tegnap palántákat kaptam és nem végeztem az ültetéssel. Gumicsizmára, kapára, visszafoglalni a Természettől néhány kis gödörnyi területet elődeim teraszain! A gödrökbe finom komposztos földet hoztam a patak mellől, vizet a ciszternából…. az utolsó négy paradicsomnál majdnem feladtam, de aztán csak találtam még olyan helyet, ahova egy kicsit békukkant a Nap a Mindenség és fák tetejéről…. az összes ppaprika és paradicsom elültetve, beiszapolva, és nagy bizakodással tekintek a jövőbe: Mi is enni fogunk róla, nemcsak a vadak. Az indiánok is mindig úgy vetettek, hogy nekik is jusson.

Na de az idő elszaladt és valami ebédet kéne enni legalább uzsonnára. Persze szemerkél. Nem érdekel, tüzet rakok kint és megmelegítem a gazfőzeléket és főzök tésztát, mert Ági lekvárját már napok óta szeretném megkóstolni…….. és el kezdek játszani, vizes fával nemcsak füstöt, hőt is kovácsolni….. a főzelék gyorsan felforr, meg is eszem, ne hogy kihűljön és tüzelek tovább, időnként a zsebemben lévő koszos zsepik lendítnek tovább a projektben 😀 Ráunok a folyamatos „száraznak tűnő ágacska” keresésre és akkor jön a mentő ötlet: fazekat be a kis parázsba, majd megfő a tészta….. én meg addig bent üldögélve az ölemben diót aprítok a körmeimmel, és amikor már elégedett vagyok a szemcse-mérettel, megnézem a tésztát. Megfőtt. Kihalászom. A jó meleg lé is jól esik. Eddig miért nem ittam meg? Diós-lekváros tészta. Csuda finom uzsonna. 😀

(Gazfőzelék receptje: Kis zsíron vagy olajon vadfoghagymát és medvehagyma-bigyót lohasztunk, kis lisztet is belepirítunk, felengedjük vízzel és megfőzzük benne a felaprított csalánt és mezei sóskát, néhány kanál őzlábgomba-port, amikor megfőtt, belengedjük a tojásokat. Az is megfő, akkor behabarjuk kecskejoghurttal és levesszük a tűzről, így már ne forrjon fel.)
Ha én valamit a fejembe veszek?! Eshet, akkor is ég a tűz. 😀 Eszembe juttatta az usztúrói nyaralást a Tiszánál, amikor sortűzön 5 serpenyővel sütöttük a palacsintát, egyszer csak jégesőben találva magunkat. Imádták a gyerekek a helyzetet a kánikulában, kiborítottuk a jeget a palacsinta tetejéről, és sütöttük tovább. 😀

Újra hívott a fiatalember, aki a webáruházukban szeretné a termékeimet eladni. Ajándékutalvány Biobia program, Gazvacsora, bóklászás a Vadonban piknikkel…. Lehet, hogy ezért is voltam motivált az „esőben is foraging/buschcraft/túlélés”-projekttel? Előtte gondolkodtam, mit is ajánljak neki. Az egyik, amit fogok, az biztos a „24 óra ÉLET- szelíd túlélő program/ Buschcraft-light, vagy valami ilyen című, a másik a „Vadon-csapatás” kis csoporttal. Most ez a két kedvencem. Aztán meglátom mit hoz a csütörtöki megbeszélés. 😀

A csütörtöki megbeszélés nem hozott egyenlőre semmit, mert a „főnökség személyes ügy miatt”, „megbetegedett” nem volt elérhető, és így az „alság” sem tudott jönni. Egy újabb web-áruház, ami elhúzta a remény-csíkját, hogy most végre nem magadnak kell marketingezni, hanem megmarketingeznek és eladnak téged. Amióta őstermelő vagyok ez már az ikszedik, volt ahol évekig volt bizományban a cuccom, olyan bolt is van, aki eladta a bigyókat, de soha nem volt bent a főnök, hogy el tudjunk számolni….. és volt egy olyan „patikus” is, aki mindig rendesen eladta a holmim és az elején nagy segítség volt az a kis pénz. A „kistermelői” értékesítés nem egyszerű, mivel a nevében benne van, hogy nagy biznic nem lesz belőle, így kár is vele foglalkozni…… egy e-mail is megválaszolásra vár, egy hölgy akar termelői közösségbe beszervezni. A tegnapi pasi elintézte, hogy ezt már biztos nem válaszolom meg. 

Megyek vissza a Vadonba, és újabb egy hét múlva jelentkezem. Addig is mindenkinek sok-sok bodzás-akácos-vadrózsás illatos italt, gazfőzeléket immunrendszere épülésére, és az ehhez járó sétát egész-sége teljesedésére. Hidegen áztassátok egy napig, utána igyátok, hogy minden lehetséges jóság átáramolhasson. Egész-ségetekre!