(2018. december 08.)
Tegnap csak olvastam, olvastam, olvastam..... és ma reggelre még két oldal maradt az Aranyemberből. Elolvastam. Életem nagy olvasmánya.
Amikor az iskola gyerekként legyömöszölte a torkomon a Kőszívű ember fiait, nem gondol-tam, hogy én egyszer még Jókait fogok olvasni.
Ez a könyv az én vágyaimról szól, egy világról, amiben nincs pénz, nincs politika, nincs egyház...., ami van, az a sok-sok szeretet. Szívesen lennék "Szépanyó" a "Senki szigetén".
" A Szépapó (.....) feje kopasz volt már, de kevés haja és bajusza, alig látszott ősznek, és vonásaiban valami vasnyugalom tartá fenn a változatlanságot. A mérsékletes élet, a jó kedély tartja el íly épen az arcvonásokat.
A Szépanya tekintete pedig valóban vonzó látvány volt. Hajdani aranyhaja közé most már ezüst is szövődött, de szemei még most is egy hajadon szemei, és arca elpirul, midőn öregének csókja éri, miként egy menyasszonyé.
S mind a kettőnek arcán a boldogság sugárzik, midőn előttük látják az egész nagy családot, s egyenkint neveiken szólítva, sorba csókolják őket.
Ez az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk."
Egyszerűen gyönyörű.
.... eddig tartott reggel a naplóm. Estére már addig jutottam, hogy ez nem is lehetetlen.Hiszen már építem a Szeretet-szigetemet, már találtam hozzá építő-társakat, és napról napra szebb és biztonságosabb.