Idén augusztusban lesz új életem 5. születésnapja.

Gondoltam, majd akkor írok, hogy milyen hatalmas fejlődésen mentem át, az elmúlt egy évben és főleg idén tavasszal. Rájöttem egy új technikára, hogyan edzzem a rövidtávú memóriám, hogy újra tudjak nem csak soros, hanem párhuzamos dolgokat is irányítani. A koordinációs központom sérült, ha emlékeztek és minden tevékenységemre rányomta a bélyegét.

Nagyon örültem, hogy soros dolgokat tudok már csinálni és ez adott újra önbizalmat. Sokáig nem mertem élesben dolgozni, csak önkéntesként, vagy Fazekas Bálint séffel, akinek volt türelme hozzám és egy-két kateringet, vagy főzős-csapatépítést megcsináltunk együtt. Az önkéntességhez nagyon jó segítséget kaptam Bogárdi Alíztól a Pécsbányai Közösségi Házban, ahol terepi szöszmötöléseket, fermentáló-műhelyeket vezethettem úgy, hogy a meghirdetés, a felelősség, a "főnök-szerep" az övé volt. Időnként pici aprópénz is csurrant-cseppent.... és egyszercsak kitalálta, hogy pézért dolgozzak vele egy projektben egy gimnáziumi osztállyal az iskolában.... agyon izgultam magam, de a "tanítás-módszertan" gyakorlatomat elővéve olyan foglalkozást csináltunk, hogy a 30 fiatal egyszerre dolgozott egy normál osztályteremben egy 45 perces órán, minden elkészült, mindent megettek és olyan rendben hagytuk a termet, ahogy találtuk.... ez adta a "vérszemet", amivel később elvállaltam egy másodikos osztályt a Biobia házikóhoz a kemencés-kincsvadászós programra, amilyet a kovid-előtt csináltunk a csapattal, de azóta a csapatból mindenki dolgozik valahol másutt.... elátkoztam magam ezerszer, meg még ezerszer, hogy ugyanott vagyok, ahol régen, hogy nem tudok "NEM"-et mondani az ismerős tanítónéninek....... Szerencsére Dudás Zolival tudtam előre az időpontot egyeztetni, és tudtam, hogy ő a kulcsember a nyugalmával, és biztos működni fog a kemencés elem, mert nemcsak fűteni tudja, hanem megsütni is a pomposokat és szereti, ha a gyerekek ott sertepertélnek vele....... kimentem a helyszínre, kemence rendben, ház, rendben, csak egy pici kaszálás kell az asztal körül (mert minden sárga volt épp a zergevirágtól az égig érő fűben- amit csak elvirágzás után kaszálunk)..... igen, felhívtam Zolit, igen le tud kaszálni előző nap...... és akkor lesétáltam a patakmederhez, hogy megnézzem és bejárjam a kincsvadászat útvonalát....... már a hang gyanús lett.... 6 éve ebben a patakban nem folyt víz..... és most folyik újra, és csobog, és élet van újra a környékén (A NY_Mecsekben vagyunk, ahol a hatalmas tölgyekből is egy csomó kiszáradt az elmúlt két év extrémen aszályos nyarában, a védett bokor-erdőről nem is beszélve).....::😀😀😀😀😀...... OK, de hogy lesz a forgószínpad második "állomása" - ami nélkül ez a program nem megvalósítható...... Jó, még van két hét, tudok egy másik kincsvadászat útvonalat csinálni, bejárni, térképet, teendőket rajzolni, másoltatni hozzá...... 😀 Nagy örömömre egy sokkal jobbat találok ki mint a régiek, a fiam lemásolja, amit kell, mert az én agyam a nyomtatáshoz sem elég, még-már ebben a szuper állapotában sem..... az egyik kincs nincs meg - pedig a rókakoponya kulcs, napokkal később csalánszedés közben megtalálom a fűben - a szomszéd kisfiú eljátszotta az ablakból - mindent, ami kellhet beviszek a házba egy kosárban, hogy majd amikor ki kell raknom, akkor ne találjam meg........ a 3. "állomás" a kézműves- Nati sajna szakkört vezet ebben az időpontban,

Orsinak olyan lett a munkája, hogy nem tud elszabadulni egész napra, Andi Erdélybe ment...... fogynak a napok, ő sem ér rá, ő sem, ő sem.... és akkor egyik reggel egy olyan álomból ébredek, hogy ég a tető..... szerencsére tudom, hogy ez egy tipikus szorongás-álom, és azt is tudom, hogy addig nem csinálhatok semmit, amíg nem találtam kézművest, mert megzakkanok...... Eszembe jut Szilvi, tudom, hogy játszóházban jól elboldogul az asztalánál az érdeklődő gyerekekkel..... van egy csomó szárított levendula, szívecske varrás, mindenki hazaviheti, ez jó lesz, szerencsére Szilvi elvállalja..... együtt megyünk a buszon az eseményre, és egyszercsak Petra is felszáll (őt Szilvi hívta önkéntesnek)..... minden menni fog.... Zoli a helyszínen, előkészítve, ami kell..... a gyerekek leülnek eszegetni-iszogatni, hellyel ismerkednek, addig én kirakom a kincseket és a "teendőket".... nem hoztam szemüveget- amilyen gyorsan csak tudom leállítom a pánikom...... kirakom a kincseket .... visszarohanok és indulhat a hármas-forgószínpad...... 😀Hozzuk ki a lisztet, mondom a gyerekeknek, hogy itt most dolgozni kell, mert másképp nem lesz ebéd.... az egyik kisfiú megszeppen: " De hát Bia néni ezt a port, hogy fogjuk megenni?".... aztán megdagasztottuk..... Szilviéknél kiderült micsoda az a fényes és varrni lehet vele.... a kincsek jól szuperáltak és ma már mindenki tudja, hogy a róka nem lakhat abban a lukban, ahol a koponyáját találták, mert ő "várlakó", és a bagoly bizony köpköd.... mindmegettük a közösen elkészített ebédet, mertr "dőltek ki az éhségtől"...... egy napot csak feküdtem utána a szobámban és tudtam, hogy nem lehetek többet "főnök szerepben"...... Hogy miért pont most írtam erről? 😀😀😀

Kettős okom van (húúú és teljesen eltértem az eredeti tárgytól - hogyan is edzem a memóriám, hogy tudjak kettőt, hármat az egyben).... Az egyik ok, hogy újra tudok írni a Biobia oldalra, mert Ádám unokám megfejtette, hogy mi is a gáz, állítólag csak annyi volt, hogy véletlenül odanyomtam valahova valamit és ettől semmit nem láttam, hogy íródna ebben a mezőben, ahol most írok. Visszaállította és akkor most mehet újra az oldal.... de ez nem elég az íráshoz, ahozz flow is köll!!! ..... az pedig abból van, hogy megcsináltuk Fazekas Bálinttal és a csapatával az első nagy közös ökokateringünket egy ökoesküvőn..... és lett "főnököm", és azt csinálhattam benne, amit szeretek, és Ő volt a felelős - és zseniális lett az asztal, és minden időre ott volt, a kemencés sültek is abban az állapotban, mintha ott vettük volna ki a kemencéből.... és a vendégek visszajelzéseiben meg lehetett fürödni........😀 és még mindig nem tudjátok, hogy mi a köze az írásnak a képhez.... hát az, hogy egy picinyt többet sikerült gyűjtenem a csigerekhez, mint amennyi kellett, és most itt száradnak a napaszalóban..... és csak kinyitom az ajtaját, beleszagolok és tudom, hogy egy jó főnökkel még sok szép ökokateringet csinálhatunk, persze, ha nem rug ki. ....😀😀😀 az ökolagziról majd más poszt lesz a közeljövőben.😀