Biobia

Tegnap csígereket és iceteákat is kínáltunk Pesten az IKSZT-k konferenciáján. Azért ezt emelem ki, mert a résztvevők közül nem sokan voltak, akik kóstoltak valaha ilyet, és persze ezt a szép kifejezést is elfelejtettük már. A gyümölcsök vízzel, hidegen áztatva adják a csigert, csígert, vagy csügört... és egyszer egy büfénkben mondtak még néhány hasonló nevet. Új kedvencem van köztük, ez pedig az aszalt almahéjból áztatott ital. Különleges zamata van, ugyanakkor korlátlanul iható, mert nem bántanak a savak, mint amikor almalét iszunk. A kökény csiger fogyott el először, talán azért, mert ehhez juthatunk legkevésbé. Az aszalt kökény nagyon nehezen ázik. Két nap áztatás után leöntöm a lét és a kökényt össze muszkolom, aztán visszaöntöm rá a lét, hogy tovább ázzon még egy napot. Végig hidegen kell tartani őket, mert megforrnak (ez se nagy baj, mert bort, aztán meg ecetet készíthetünk belőle). A csipkebogyót -feldarabolva- elég előző nap elkészíteni. Ilyen italokat és teákat kínálunk a büfénkben, mert a szörpöket nem tartjuk egészségesnek a cukorszirup és a tartósítószerek miatt. Az édesszájúaknak finom gyógyteákat kínálunk. A meggyes - mézes bodzatea a kedvenc a büfénkben. Bodzavirágból teát főzünk, mézet teszünk bele és 1/5 -öd részben meggylevet keverünk bele. A meggyet úgy tesszük el télire, hogy kimagozzuk, felforraljuk és összeturmixoljuk, pár percet főzzük, forrón üvegekbe töltjük és szárazdunctba tesszük. Készítsetek csigereket, egészségesek és finomak! Az aszalt szilvásat is érdemes kipróbálni.

Óvatosan szedjétek!, mert sok értékes, védett virág bújik meg köztük.

Csak levelenként és ha lehet ne kamionnal.

A kis aprócska, zsenge levelek finomabbak mint a nagyok, és a hagymának is jó, ha főleg ezeket szedjük.

Az a jó az ökobüfézésben, hogy a "feladat" az erdőben kezdődik.

(Katona Kriszti képe)

Mostanában ez az egyik kedvenc a büfében. A krumplit sóval, babérlevéllel megfőzzük, összetörjük és tejfölt keverünk bele. Apróra felszeletelünk, savanyított Júdásfüle gombát, csípős almapaprikát és medvehagymát, belekeverjük és finom házi kenyérre (Az Ökocsaliban Éva süti) rákenjük. Most ibolyával díszítettük. A Júdásfülegomba is gyógygomba. Fődi Attila a következőt írja róla: "Véralvadásgátló, csökkenti a vér koleszterin- és trigliceridszintjét, serkenti az emberi nyiroksejtek DNS és RNS szintézisét, ezzel segítve ezek megújulását. A hagyományos kínai orvoslásban... főként általános regenerálásra és a vérkeringés javítására ajánlják... szülés utáni erősítőként is használják."

Grieβnockl – grízgombóc (sváb böjti étel)
Márika néni elmondása alapján, Óbányáról - akit este meg is kínáltunk vele és azt mondta, igen, ilyen szokott lenni.
A grízt vízben, pici sóval sűrűre főzzük. Addig hűtjük, míg jó tömörre össze nem áll. Ekkor evőkanállal kiszaggatjuk, s az így kapott galuskákat zsiradékon pirított durvára darált kenyérmorzsában megforgatjuk. A pirításra használt serpenyőbe helyezve kicsit lapítjuk a galuskákat, majd zsemleszínűre megsütjük. Óbányán aszalt levessel kínáltuk, babfőzelékhez is szokták feltétnek enni. Én ma a maradékot itthon még egyszer megpirítottam és kajszi lekvárral ettem, Nóri unokám pedig elkunyerálta a csupaszokat, így azok az ő bendőjében landoltak. Lehet, folyik benne egy kis sváb vér Ez a gombóc, nagyon sok kedves pillanatot hozott, onnantól kezdve, hogy kitaláltuk, hogy megcsináljuk.... még egyet meg kell említenem. Jöttünk hazafele Óbányáról, Ica ölében a maradék gombóccal és közben az emberek az útszélén stoppoltak - akik lekésték az esti buszt a Tüzeskerék gurítás után. Felvettünk egy házaspárt, akikről kiderült, hogy csak nézegették, de nem kóstolták meg a gombócot Óbányán, így a kocsiban ők is megkóstolhatták ... így lett egyre kevesebb a maradék .... és sajna ma el is fogyott. De szerencsére olyan egyszerű, hogy bármikor ismételhető.