Napok óta kerülgettem a kérdést és a feladatot, mármint, hogy mivel főzzem össze a fügét, mert magában nincs sok íze a fügelekvárnak.... és akkor belefutottam a pécsi vásárcsarnokban a somba. Gyönyörű volt és rögtön tudtam, hogy ő lesz a fügém párja. .... aztán hazaérve beláttam, hogy segítségre van szükségem, ha nem akarom az egész éjszakát ezzel tölteni. Kati jött a hívó szóra és hozta a szűrőkanalát is, amivel paszírozni szokott. Fel tettük főni a somot annyi vízben, hogy ellepje és forrás után pár percet főztük, még egyben voltak a gyümölcsök, de már puhák. Kati átpaszírozta és ezt a masszát beletettük a főlő füge lekvárba, nagyon finom íz született. A lekvárt kis üvegekbe töltöttük és száraz dunsztba küldtük pihenni. A levet, amiben a som főtt felforraltuk és szintén üvegekbe tettük és dunsztba. Ezek az italok biztos ott lesznek a karácsonyi asztalunkon. A magot és a még rajta maradt húst újra beáztattuk, ez még ázik. Ki fogom szedegetni a magokat és jók lesznek kézműves foglalkozáshoz. Ebből a léből (mert még mindig tartalmas) ecetet csinálok.... szóval lassan eljutunk a végére.... olyan finom, hogy egy cseppje sem veszhet kárba.