Biobia

Kökény szendvicskrém – a kísérlet jól végződött
Mint tudjátok rengeteg sok (de tényleg életemben soha ennyit) kökényt szedtem. Nagyon jó ötleteket adtatok és csináltam belőle csígert, mézes kökényt, ágyas pálinkát, eltettem ecetnek, aszaltam és még mindig volt egy csomó… Izgatott a sós, édes-savanyú fűszeres változat, de a chatni, amit találtam, nem az én ízlésem volt a szegfűszeggel. Kísérletbe fogtam és tegnap éjszaka megszületett a recept, egy része a száraz dunsztban, egy része meg már a hasamban. A recept úgy kezdődik, hogy a dédi kimagozta a kökényt – ha ez nem történik meg, fuccs az egésznek Olajon apróra vágott hagymát pároltam, aztán a kökényt is hozzá tettem, sóztam, borsoztam… nagyon tömény volt…. valami kéne, ami lazítja. Először megnéztem a hűtőt, aztán a kamrát. Van még sütőtök, karalábé… Karalábé. Nem, mégsem, annak is markáns íze van…. Ahogy jöttem be a kamrából a sötétben, rávetődött tekintetem a csicsóka száradt szárkontúrjaira…. Ez az! Ezt legalább a sötétben is fel lehet szedni. Mosás, drótmosogató… O.K. De már nem süthetem tovább a kökényt. Csicsókát megfőztem, leszűrtem, bele a kökényes mutyiba, átsütöttem együtt, kapott még mézet… először csak egy kanállal, aztán kettővel, aztán hárommal… és még mindig hiányzott valami… és akkor jött a bazsalikom ötlet…. Húúúú nagyon elégedett vagyok az eredménnyel… …. és végre a hó is leesett! – a kísérlet jól végződött
Mint tudjátok rengeteg sok (de tényleg életemben soha ennyit) kökényt szedtem. Nagyon jó ötleteket adtatok és csináltam belőle csígert, mézes kökényt, ágyas pálinkát, eltettem ecetnek, aszaltam és még mindig volt egy csomó... Izgatott a sós, édes-savanyú fűszeres változat, de a chatni, amit találtam, nem az én ízlésem volt a szegfűszeggel. Kísérletbe fogtam és tegnap éjszaka megszületett a recept, egy része a száraz dunsztban, egy része meg már a hasamban. A recept úgy kezdődik, hogy a dédi kimagozta a kökényt – ha ez nem történik meg, fuccs az egésznek Olajon apróra vágott hagymát pároltam, aztán a kökényt is hozzá tettem, sóztam, borsoztam... nagyon tömény volt.... valami kéne, ami lazítja. Először megnéztem a hűtőt, aztán a kamrát. Van még sütőtök, karalábé... Karalábé. Nem, mégsem, annak is markáns íze van.... Ahogy jöttem be a kamrából a sötétben, rávetődött tekintetem a csicsóka száradt szárkontúrjaira.... Ez az! Ezt legalább a sötétben is fel lehet szedni. Mosás, drótmosogató... O.K. De már nem süthetem tovább a kökényt. Csicsókát megfőztem, leszűrtem, bele a kökényes mutyiba, átsütöttem együtt, kapott még mézet... először csak egy kanállal, aztán kettővel, aztán hárommal... és még mindig hiányzott valami... és akkor jött a bazsalikom ötlet.... Húúúú nagyon elégedett vagyok az eredménnyel... .... és végre a hó is leesett!