Kicsit sok benne a "kémia", de nem tudjuk elhagyni, szeretjük. A kamrámban a savanyúságon kívül nincs más tartósítószeres, mindent meg tudok csinálni más technológiával, dunsztolok, amit csak lehet, aszalok.... Szóval elővettem anyukám - a dédi receptjét, mert már felidézni nem tudja pontosan, hogyan csinálta.... a hagymát még, ha nehezen is, de meg segítették pucolni a bőven 90 éves göcsös ujjak.... minden olyan savanyúságra alkalmazzuk ezt a receptet, az uborkától kezdődően, amit szeretnénk majd télen roppanósan enni. Most a cseresznyepaprikás-zöldparadicsomos-apróhagymás klasszikust tettük el, amiből a cseresznyepaprika jó részét majd továbbadjuk, de a hagyma, paradicsom jöhet a reggelikhez, vacsorákhoz. Az évek során a "benzol" mennyiséget a felére, a kénport a harmadára csökkentettem és így is működik, az ecetből is kicsit kevesebb kell. Sajnos a másfél hónapja elrakott almapaprikák már nagyon kopnak, kell az utánpótlás
