Természetesen falusi kacsából. A pecsenyét sajnos már megettük mindenszentekkor, a dédi szülinapján, a zsírja is elfogyott az utolsó cseppig és most rátaláltam az aprólékra a hűtőben. 
Úgy főztem, mint bármelyik másik húslevest. Tettem bele hagymát, foghagymát, sárgarépát, fehérrépát, pasztinákot (zeller elfogyott sajna), borsot és lassan, épp, hogy gyöngyözzön, főztem három és fél órát. Házi tésztát főztem bele a végén, anyukám rizst szokott beletenni. A kedvenc leveseim közé tartozik, de most nem voltam eldőlve tőle. Mindenki dicsérte, jóízűen ették, gondoltam én is túl leszek rajta, s így is lett.... de, ha eddig tartana a történet, nyilván nem kezdek bele az írásba .... Azonban ma a csodálatos havas, mecseki túrából hazafele jövet, beleakadtunk az erdőszélén a kígyóhagymába, később pedig a zamatos turbolya mezőkbe..... a zsebemet megraktam a zsenge zöldekkel.... Kacsaaprólék levesmaradék elő, belevágtam a zöldeket, megsóztam és nagyon fentem rá a fogam, amikoris eszembe jutott, hogy mostanában nem nagyon etetem a fészbuk oldalam.... le kéne fényképezni.... na de ez eltartott egy darabig, a leves hűlt kifele s akkor jött az ötlet, ha hideg akar lenni, legyen. Beletettem még két jó kanál házi tejfelt, belevágtam egy csípős savanyú tulipán paprikát és egy pici savanyúságlevet is öntöttem bele.... és megszületett egy íz, amit nagyon szeretek
