Az elmúlt éjszakán a zöldutasokkal a Mecsek tündérországában jártunk a szuper-teliholdtól fénylő, szikrázó hócsipke világban a Sós-hegyen, a Tubeseken..... nem lehetett nem folytatni ma reggel... Kihúzott a meleg konyhából a cinkék ébredése és a levelekre fagyott csillogó cseppecskék.
Először csak friss leveleket akartam gyűjteni a salátámra, olyan gyönyörű volt a zsálya és a rukkola megfagyva, hogy beszaladtam a fényképezőgépért, aztán egy kabátért, mert a tél a meleg hálóingben is hideg kint. ... és a madaraknak is vittem gyorsan szotyit.... és akkor következett a fényképezés öröme, aztán a kiválasztás nehézsége és végre ehetném a salátám reggelire, de ha nem írom le nektek ezt az élményt, akkor nem fog olyan jól esni a reggeli, ami kerékrépa saláta egy kis Kati-féle kenyérkísérlettel.
A fermentált kerekrépa (tarlórépa), amivel rendbe hoztam a sztrók után az emésztésem, szintén tőle van. Most már mondhatom, hogy hónapok óta szinte nem múlik el nap, vagy reggel, hogy ne egyek belőle. Eszméletlen finom. A mai variáció a somogyi "sváb-tót" gyerekkorom olajos-káposztájához hasonlít, a cserkúti falusi vendéglátók "kocsis salátának" hívják, annak idején a Balatontól Szekszárd fele indulva a Kiliti csárdában pedig ez volt a Kiliti saláta.
Betaláltam valakinek?
Diós kerékrépa saláta: a tarlórépa - hasonlóan a hagyományos káposztasavanyításhoz van érlelve. Ezt a savanyú répát keverjük össze tört dióval, dióolajjal, pirospaprika porral, apróra vágott hagymával.... Ekkor mentem ki a kertbe, és olyan finom volt a rukkola, hogy az is került bele a fényképezés után. Itt a képen még csak díszítés (fűszer), mint a zsálya, a ruta és az árvácska.
Nekünk cserkútiaknak óriási mázlink van, hogy nem kell magunknak bajmolódni a fermentálással. Katinak öröm az újítás, mindig találhatunk általa finom alapanyagokat. .... na és most evésre fel, végre!