A bodzát mindig almával együtt tettem el lekvárnak, mert így nem kell sokáig főzni, az alma besűrűsíti. Tavaly kaptunk egy megbízást, hogy korabeli római ételeket kóstoltassunk, és akkor megtaláltam a neten Apicius receptjeit és abban nagyon tetszett, ahogy a bodzabogyót használja: Olajon sóval és borssal megdinszteli és tojást üt rá, bodzás rántotta lesz a vége. Aki régebb óta figyeli az oldalamat, láthatta tavaly ezt a penész színű rántottát.... csukott szemmel, de nagyon finom volt. Innen az ötlet. Recept: Az almát olajon megpároljuk, a bodzát külön felfőzzük (ha együtt csináljuk, az alma sokára puhul meg vagy teljesen kemény marad), majd összeöntjük a kettőt és sózzuk, borsozzuk. Forrón kis üvegekbe rakjuk, lezárjuk és száraz dunsztba tesszük. A tegnapi fogadáson Éva finom kenyerére kentük és a babos kence után megszerezte a második helyet. Ez rangos hely, a babot az erdei gomba kence sem tudta bevenni. Tegnap megfigyeltem, hogy minden férfi elsőnek babos kenyeret kóstolt a tálcáról, amin volt legalább nyolc fajta.