Amikor elkezdek salátát készíteni, soha nem tudom mi lesz a vége.... most is ahogy leszeltem a káposztát, hát nem volt szép. Az idei nyár meggyötörte a káposztákat. Szóval valamivel fel kéne dobni.... valami gazzal.... körül néztem a kertben, levesbevalót találtam, de salátába valót nem.... és akkor eszembe jutott, hogy a hűtőben van zsenge libatop, amit gombászás közben szedtem .... összevágtam, beletettem, még mindig nem tetszett a káposzta.... és akkor jött az isteni szikra, mákot bele... jól megszórtam mákkal, meglocsoltam mákolajjal, egy kis citrom, egy kis méz, pici só... kóstolgattam, nagyon jó, de még mindig nem szép.... és akkor megláttam Kati apró paradicsomait az asztalon egy kis tálban..... megszórtam vele és máris tetszett
...... a vendégeknek nagyon ízlett és elkezdtünk a mákról beszélgetni, vajon való-e sós ételbe ?.... és akkor egyikük elmesélte bosnyák nagymamája receptjét. A sparhelten, a platnin tésztát sütött, közben zsíron hagymát pirított és beletett egy jó adag mákot és pici sót és ezt töltötte bele a kis lepénykébe. Volt egy bosnyák neve, amit nagyon megakartam jegyezni, de sajna a rövidtávú memóriám káoszában elveszett..... sebaj, azért kipróbálom.
