Csipkepraktikák
A vadrózsa termését, a csipkét teának szép pirosan, de keményen kell szedni, tehát akár már mostanában is. Így magasabb a C-vitamin tartalma (ugyan nem tudom, ezt megvizsgálta-e valaki, de ezt olvastam megbízható helyen). A termést szárítani kell, szárítva tárolható. Aki nagyon ráér, magozhatja, de nem muszáj. Van aki frissen ledarálja és úgy szárítja. De aki nem darál, felhasználás előtt törje apró darabokra, és úgy áztassa ki. Egészben nem ázik ki megfelelően. Langyos vízben (nem szabad főzni, forráznia, mert a C- vitamin hőre érzékeny, elbomlik) egy éjszaka alatt kiázik. A kiázott termést folyamatosan fagyasztóba téve, később lekvárnak felhasználható.
A csipkét lekvárnak (hecsedlinek) gyűjteni pedig minél később, jó éretten kell. Az "első dércsípés után" vagy ha már érett, szép sötétpiros, fagyasztható a dércsípés helyett. Kis adagokban gyűjtve, lefagyasztva, a sok kis adag később egyben főzhető lekvárnak. Fontos a passzírozás főzés közben/után. Sűrű szövésű "szőrszűrő" (ilyen néven kapaható) vagy egy nagy, sűrű szövésű levesszűrő is megteszi. Ha a csipketermés szőre benne marad, azt érezni fogjuk. Édesítés ízlés szerinti mennyiségben és anyaggal... cukor, méz, egyéb édesítő.
A csipkéből készíthető még csipkeecet is, sőt fokozva, a csipkeecetbe ágyazhatunk még csipkebogyót is. C-vitaminbomba egy salátára .